Két pogány közt egy hazáért

Kiemelt

TdL

(Ének: Béres Ferenc)

Te vagy a legény, Tyukodi pajtás!
Nem olyan, mint más, mint Kuczug Balázs.
Teremjen hát országunkban jó bor, áldomás,
nem egy fillér, de két tallér kell ide, pajtás.

Szegénylegénynek olcsó a vére,
Két-három fillér egy napra bére.
Azt sem tudja elkölteni, mégis végtére
Két pogány közt egy hazáért omlik ki vére!

Bort kupámba, bort, embert a gátra,
Tyukodi pajtás, induljunk rája,
Verjük által a labancot a másvilágra,
Úgy ad Isten békességet édes hazánkra.

***

Te vagy a legény, Tyukodi pajtás! – Kodály-Volly 26. Gyűjt. Lajtha László 1936. (Dallammal) Kései népköltészeti változatokból ismert kuruc eredetű népdal. 

Prinz-Eugen-Zimmer, Türkenbett (tkp. a legyőzött Magyarország)

Töltse le az ingyenes tanulmányunkat, s küldje el az ismerőseinek is!Ha a 600 oldalt nagyon soknak találja, olvassa el a mindössze 1 oldalas rezümét!

Támogatná a tanulmány szerzőjét legalább 1 €-val (300 Ft-tal)?

Preview Image
Become a Patron

  Nagyon szépen köszönjük! Thank you very much!

 
„Save Our Souls – Hungaria” csoport
Nyilvános csoport · 19 tag
Csatlakozás a csoporthoz
Két okot látunk arra, amiért az Orbán-rezsimet feltétlenül meg kell buktatni: 1) elsődleges számunkra mint hívő katolikusok számára a kereszténység …
 
Reklámok

HA FÉRFI VAGY, LÉGY FÉRFI…

 

Ha férfi vagy, légy férfi,
S ne hitvány gyönge báb,
Mit kény és kedv szerint lök
A sors idébb-odább.
Félénk eb a sors, csak csahol;
A bátraktól szalad,
Kik szembeszállanak vele…
Azért ne hagyd magad!

Ha férfi vagy, légy férfi,
S ne szád hirdesse ezt,
Minden Demosthenesnél
Szebben beszél a tett.
Építs vagy ronts, mint a vihar,
S hallgass, ha műved kész,
Mint a vihar, ha megtevé
Munkáját, elenyész.

Ha férfi vagy, légy férfi,
Legyen elved, hited,
És ezt kimondd, ha mindjárt
Véreddel fizeted.
Százszorta inkább éltedet
Tagadd meg, mint magad;
Hadd vesszen el az élet, ha
A becsület marad.

Ha férfi vagy, légy férfi,
Függetlenségedet
A nagyvilág kincséért
Árúba ne ereszd.
Vesd meg, kik egy jobb falatért
Eladják magokat.
“Koldusbot és függetlenség!”
Ez légyen jelszavad.

Ha férfi vagy, légy férfi,
Erős, bátor, szilárd.
Akkor, hidd, hogy sem ember
Sem sors könnyen nem árt.
Légy tölgyfa, mit a fergeteg
Ki képes dönteni,
De méltóságos derekát
Meg nem görbítheti.

Petőfi Sándor

PRO PATRIA ET LIBERTATE

a protestáns                         a katolikus                              az ateista

pro Patria et Libertate

 

Ave Victor

Ave Victor: a cirkusz ünnepel. 
Caesar, a százfejű, betelt a harccal, 
Az arénában márványfehér arccal 
Egy gladiator fekszik elesetten.

Az elesett hős szeme félig húnyva, 
Tudja: ez sorscsapás, Isten-verés. 
Csak testén fut át gyönge remegés, 
De nem a rémület rengése az.

Mellén térdel a győző s ráhajol, 
Dülledt szeme aláfuttatva vérrel, 
Az elesettet nézi kaján kéjjel: 
Irgalomért, ha vajjon szólna-e?

Ave Victor! De siess s jól vigyázz! 
Soká ne kéjelegj az elbukotton, 
Mert, mielőtt szívébe mártanád 
Szablyádat, rúg egyet még a porondon 
És széjjel zúzza gőgös koponyád!

Reményik Sándor

 

Screen_Shot_2018-04-03_at_19.47.09

Vö. https://www.facebook.com/ignac.pirisi.1/videos/231234107717873/

A Viktor-hazafiak

Egy elnyomó rezsim feltétlenül két pillérre kell, hogy építsen: 1) lelki pillérre; 2) fizikai pillérre. Nyilván szolgákat úgy a legkönnyebb gyártani, ha megszerzik az emberek lelkét, lehetőleg annyira, hogy szeressék, imádják az elnyomót. Erre szolgál a fidesz-gnózis. A másik pillér sem maradhat el, hiszen mindig lesznek olyan emberek, akik nem adják a lelküket. Ne legyenek illúzióink: az ilyenekkel minden elnyomó rezsim leszámol, s éppen csak a rezsim lehetőségein múlik, hogy milyen szinten. Másként mondva: az, hogy legalább az életük megmarad-e, kizárólag attól függ, hogy milyenek a rezsim lehetőségei. A megfélemlítés azonban állandó marad, még akkor is, ha a rezsim netán nem rendezhet nyilvános kivégzéseket. Nem különlegesség az sem, ha az elnyomó rezsim az ilyesféle céljaira bűnözőket vagy bűnözésre hajlamos egyéneket használ föl.

A megfélemlítés egyik eszköze a Viktor-hazafiak társasága, amely phalanx-szerű képződményként védi az Orbán-rezsim érdekeit. Nem aranyos kis fiúcskákról van szó, hanem agymosott, s ezért gátlástalan emberekből álló félmilitáris csoportokról.

Az egyik pólus Rózsa-Flores Eduardo nevével fémjelezhető, még akkor is, ha már (talán) nem él. Róla, valamint a Viktor-hazafiakról sokat írtunk a tanulmányunkban: főként a „Phalanx” című fejezetben (473. oldaltól), az eszmerendszerükről kisebb részben a „Katolikusgyűlölő történelemhamisítás” (348. old.), nagyobb részben a „Hazaáruló történelemhamisítás” című fejezetben (364. old.).

A témához szíves figyelmükbe ajánljuk Szemenyei-Kiss TamásTerrorkommandó Bolíviában” című cikksorozatát, amelyet Kollár Erzsébet engedélyével teszünk közzé. A Szemenyei-cikksorozat Baltimore(USA), La Paz, Santa Cruz (Bolívia), Düsseldorf (Németország), Bécs (Ausztria) és Stockholm (Svédország) városokban jelent meg 2008-2015 között. A cikksorozat kapcsán kérjük a szerzői jogot maximálisan figyelembe venni; ez esetben nem szabadon terjeszthető írásokról van szó. A cikksorozat 8 részből áll; letölthető:

https://www.docdroid.net/I87MoZ6/terrorkommando-boliviaban-1-resz.pdf

https://www.docdroid.net/noyFH0D/terrorkommando-boliviaban-2-resz.pdf

https://www.docdroid.net/iTxewtt/terrorkommando-boliviaban-3-resz.pdf

https://www.docdroid.net/brPTNwb/terrorkommando-boliviaban-4-resz.pdf

https://www.docdroid.net/XNBb4ij/terrorkommando-boliviaban-5-resz.pdf

https://www.docdroid.net/2M46JwS/terrorkommando-boliviaban-6-resz.pdf

https://www.docdroid.net/jlFFUKt/terrorkommando-boliviaban-7-resz.pdf

https://www.docdroid.net/5USp8L5/terrorkommando-boliviaban-8-resz.pdf

—————————————————————————————————————–

825px-Rozsa_Sandor

Még egyszer Szent István király emlékezetéről

Részlet Magyarország Alaptörvényéből:

J) cikk
(1) Magyarország nemzeti ünnepei:

a) március 15. napja, az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc emlékére;

b) augusztus 20. napja, az államalapítás és az államalapító Szent István király emlékére;

c) október 23. napja, az 1956. évi forradalom és szabadságharc emlékére.

(2) A hivatalos állami ünnep augusztus 20. napja.

Most itt nem azt vizsgáljuk, hogy az Alaptörvény érvényes-e egyáltalán, hanem azt, hogy eszerint – azaz a kormányzó hatalom szerint is – a hivatalos állami ünnep augusztus 20. napja. Ezt nyilván nem a regnáló hatalom találta ki, hiszen már az első szabadon választott országgyűlés is törvénybe iktatta. Úgyhogy nem lehet újdonság a kormányoldal számára sem, nem mondhatják komolyan, hogy a miniszterelnökük még nem szokott hozzá.

Szent István király ereklyéit augusztus 20-án emelte föl Szent László királyunk (1083.), majd e nap munkaszünetes ünnepnappá lett (1092.). Ha semmi sem, legalább Szent László eszébe juthatott volna a miniszterelnöknek, s legalább 2017-ben, hiszen a saját országgyűlésük mondta ki (3/2017. (VI. 19.) OGY határozat a 2017. év Szent László-emlékévvé nyilvánításáról):

1. Az Országgyűlés Szent László király – aki a Szent István alapította keresztény, szuverén Magyar Államot megszilárdította – trónra lépésének 940., szentté avatásának 825. évfordulója alkalmából a 2017-es esztendőt Szent László-emlékévvé nyilvánítja.

Most azt sem kell néznünk, hogy Szent István katolikus szent, mivel nem az ünnep katolikus jellege a lényeg, hanem a nemzeti és állami jellege. Közömbös tehát, hogy a miniszterelnök állítólag kálvinista. 1848-ban az első felelős magyar kormány, a Batthyány-kormány tagjai Szent Jobb körmenetet tartottak, amelyen jelen volt a kálvinista Kossuth Lajos; a Horthy-korszakban minden Szent Jobb körmeneten jelen volt a szintén kálvinista Horthy Miklós

Mi mégsem azt kérjük számon a miniszterelnökön, hogy nem volt jelen a Szent Jobb körmeneten, hanem azt, hogy nem volt jelen az ünnepen. Ha derogál neki a Szent Jobb és a körmenet, a tűzijáték csak nem?

Közömbös lenne az is, ha a miniszterelnök ateista volna. Gyurcsány Ferenc egykori miniszterelnök nemigen gyanúsítható markáns katolikus hittel, viszont amikor miniszterelnök volt, részt vett legalább a hivatalos állami ceremóniákon, sőt egyéb rendezvényeken is, köztük a határokon túli magyarok kulturális rendezvényén is. Pedig az akkori ellenzék – vagyis a mai kormányoldal – éppen azzal vádolta, hogy külföldön tartózkodott az ünnep napján. Ez nem volt igaz. De az igaz, hogy Orbán Viktor mostani miniszterelnök külföldön tartózkodott az ünnep napján. És nem először.

Arra a bizonyosság szintű meggyőződésre jutottunk, hogy Orbán Viktor nem keresztény, de nem is ateista (mint esetleg Gyurcsány Ferenc), hanem eretnek hermetikus gnosztikus. Azonban e körben a miniszterelnök világnézete (téveszméje) mit se számít. Csak az számít, hogy Orbán Viktor a miniszterelnök – s az számít, hogy augusztus 20. nemzeti ünnep. Az számít, hogy e nap még a nemzeti ünnepeink közül is kiemelkedik, hogy ez az egyetlen állami ünnep. Hogy e nap a Magyar Állam ünnepe. A létünk, a nemzeti létünk, a megmaradásunk ünnepe: a nemzettudat élő szimbóluma. Nem véletlen, hogy az önkényuralom mindig is tiltotta vagy akadályozta: így betiltották az 1848/49-es forradalom és szabadságharc bukása után; előbb betiltotta, majd hazug módon átformálta Rákosi Mátyás és a Kádár-rendszer is. Augusztus 20. napja nem akármilyen állami ünnep, s valójában nem is “csak” állami ünnep: a független államiságot jelképezi, az ezeréves magyar hazát, a magyarság összetartozását, s e jelképiségében Trianon óta különösen nagy jelentőséggel bír.

Lényegileg még ennél is többről van szó: Magyarország legnagyobb ünnepe Nagyboldogasszony napja volt (augusztus 15.). Szent István királyunk óta egészen Rákosi Mátyásig, aki betiltotta. A másik legnagyobb ünnepünk Szent István király napja  (augusztus 20.). Szent László királyunk óta. Valójában e két nap nem két, egymástól független ünnepnap, hanem egy ünnepkör kezdő- és zárónapja: valami olyasmi (volt) ez nekünk, mint pl. a karácsonyi ünnepkör, s jellege szerint is hasonló: “szentidő“. Nagyboldogasszony és a Szentkorona együttesének, Regnum Marianumnak szent ideje, amely mindenkoron a magyar függetlenséget, a magyar szabadságot jelentette (ti. Mária Országa fölött senki sem úr!). II. Rákóczi Ferenc is ezt szegezte szembe az elnyomó, idegen Habsburg-hatalommal, s verette pénzeire a “Regina Patrona Hungariae” feliratot. E jelben harcoltak, s ha kellett, haltak a hazáért protestánsok és katolikusok, mert e jel nem szűken katolikus jel. Mindenkoron jóval többről volt szó, mint egy vallási jelképről, pusztán katolikus ünnepről. Ezt feltétlenül tudja Orbán Viktor is, hiszen a legjobb barátja, Bayer Zsolt történelem szakot végzett; Bayer Zsolt sírig tartó legeslegjobb barátja pedig maga a miniszterelnök-helyettes: a nagyon-katolikus Semjén Zsolt. Éppen Semjén Zsolt javasolta II. Rákóczi Ferenc születésnapjának emléknappá nyilvánítását, ami meg is történt (4/2015. (III. 20.) OGY határozat II. Rákóczi Ferenc emléknapjáról). Következően feltétlenül hallania kellett arról még Orbán Viktornak is, hogy mit jelent a Regina Patrona Hungariae – mit jelent ez az ünnepkör.

Orbán Viktor nemcsak az állami ünnepet veszi semmibe, hanem a magyar függetlenség és szabadság ezeréves jelképét is. És ezt szükségképpen tudja is. Ha pedig tudja, és mégis semmibe veszi, akkor nem tudatlanságból, hanem szándékkal alázza meg a kereszténységet és a magyar nemzetet.

Orbán Viktor, amikor semmibe veszi augusztus 20-át, nem a katolicizmusnak ad egy újabb pofont. Az ugyanis egészen világos, hogy a kormányoldal a katolicizmust a főellenségének tartja, s mindent elkövet, hogy a katolikusokat a végletekig megalázza. Bayer Zsolt pl. 2015 adventjén küldött és megvett embernek nevezte a Szentatyát, s veszekedett gyűlöletében még istentagadásra is felszólított. 2016 augusztusában ismét ocsmány módon gyalázta a Szentatyát,  s ezt követően nyomban magas kitüntetést kapott. Éppen augusztus 20. alkalmából. Ugyanekkor a nagyon-katolikus Semjén Zsolt kijelentette, hogy “Szent István országa nem lehet kalifátus!” E bölcs meglátását összekapcsolta a Szentatya bírálatával: sugalmazva, hogy a Szentatya valami ilyesmit akar. Bayer Zsolt pápagyalázásával kapcsolatban még azt is előadta a Parlamentben, hogy ő biza sohasem fogja megtagadni. Nem a Szentatyát, mint ahogy egy valódi katolikus tenné, hanem a pápagyalázó Bayer Zsoltot. Ez végeredményben érthető is, hiszen Bayer Zsoltot maga Semjén Zsolt javasolta kitüntetésre. A miniszterelnök meg tüntetően nem vesz rész az augusztus 20-i ünnepségeken. Ez azonban már nem illik bele a katolikusgyűlöletükbe, mert ezzel  már nemcsak a katolikusokat sértik, hanem a magyarokat: vallástól, világnézettől függetlenül.

Orbán Viktor és Semjén Zsolt szeretik mondogatni, hogy az ő kormányuk Európa legkereszténydemokratább [sic!] kormánya, különös figyelemmel a nagyon-katolikus Semjén Zsoltra. Ezt azért nem gondolhatják komolyan.

Európa számos országában ünnep augusztus 15. – minálunk nem. Magyarország kétségtelenül legnagyobb vallási közössége a katolikus közösség. Ez a nap nekünk mégsem csak katolikus nap, és sosem volt kizárólag katolikus ünnep. Ahogy egész Magyarország himnusza volt a “Boldogasszony Anyánk”, ugyanúgy egész Magyarország ünnepe volt augusztus 15. Augusztus 15. túlmutat az Európában értelmezett jelentésen – talán éppen ez a baj vele. A végén még a magyaroknak eszébe juthat II. Rákóczi Ferenc…

Európa minden országában jelen van az állami ünnepen az első ember – minálunk nem. Az állami ünnep kétségtelenül egész Magyarország ünnepe, nem pedig csupán katolikus ünnep. Bár kétségtelen az is, hogy keresztény gyökerű  – de ezért meg is kell csúfolni?

Ugyanakkor folyton-folyvást állíttatik minálunk, hogy Magyarországnak (végre!) magyarszívű miniszterelnöke van, akinek magyarszíve a magyar nemzetéért dobog. Minálunk a „nemzet” alapszó lett, oly annyira, hogy még a dohánybolt is nemzeti (minálunk). Hogyne lenne akkor nemzeti éppen minálunk maga a miniszterelnök? Ugyan-bizony hol volt ez a magyarszívű nagyon-nemzeti miniszterelnök Magyarország legnagyobb ünnepén, az egyetlen állami ünnepen? Hol dobogott miértünk az a nagyon-magyar, nagyon-Trianon-fájó szíve? És ugyan-bizony hol volt tavaly ugyanekkor? Bizony-bizony: nem minálunk. Hanem a horvát tengerparton: tavaly* is, az idén** is. Bizony-bizony: nyaralgatott. Ahogy a családja is. Legalábbis a leánya biztosan. Ezt meg onnan tudjuk, hogy látta őt a fél világ.***

A fél világ különös képeken látta a leánykát. Tanulságos képeken, sokatmondó képeken. Mindhiába hazudják a Viktor-imádók saját maguknak (mert csak maguknak tudnak sikerrel hazudni), hogy ellenzéki-baloldali-liberális (stb.) ármány, álságos hamisítás az összes gonosz kép, merthogy nem az van a képeken, ami a képeken van, mármint hogy a leányka szennyes pelenkát hajít az út szélére. Lazán, úriasan. A horvát autópályán – más nép hazájában. Ám legyen, bánja kánya! A békesség kedvéért tegyük föl mi is, hogy a leányka semmit sem dobálgat sehová. De a leányka mégiscsak a képeken van! Akár dobál – akár nem. A magyarszívű miniszterelnök bizonnyal magyarszívű leánykája meg a szintén bizonnyal magyarszívű veje: ott vannak a képeken. 2018. augusztus 20-án. Vigasztalgathatják magukat a Viktor-imádók napestig, mert itten-mostan nem az a lényeg, hogy eldobta-e a leányka azt a fránya pelenkát. (Habár olyan, mintha…****) A lényeg ugyanis az, hogy a magyarszívű leányka Horvátországban nyaralt. Vagyis nem volt itthon a magyar állami ünnepen. Persze erre meg mondhatják a Viktor-imádók, hogy a képeken nem is a leányka van, hogy az a vő nem is az a vő, hogy az az autó nem is az az autó. Vagy esetleg azt, hogy bár ugyan a leányka van a képeken, de nem augusztus 20-án, hanem pl. augusztus 19-én. Sietvén haza az állami ünnepre. De azt már nem mondhatják, hogy haza is ért! Merthogy az ünnepen nem vett részt, az bizonyos. Ez tény –  nem valami ballibsi és/vagy pápista koholmány.

Mondogassanak bármit is a Viktor-imádók, bizony az első ember családtagja nem egyszerű magánember, a pozíció kötelez, a miniszterelnök leánykája nem viselkedhet úgy, mint egy neveletlen hajléktalan – de úgy sem, mint egy hazátlan bitang. Ha nem tetszik neki a kötelesség (másik neve: méltó viselkedés), akkor az előnyökre sem tarthat igényt. Mert ez utóbbi bőven jutott neki…

Végül is valahol érthető, hogy a leányka nem vett részt az ünnepen. A szívünk mélyén nem is őt hibáztatjuk, hiszen honnan is tudhatná szegényke, hogy mi az illő? Nem volt kitől tanulnia a méltó viselkedést. Azt hiheti, ez a normális, hiszen az édesapja sem vett részt az ünnepen. Az édesapa – nem mellesleg Magyarország miniszterelnöke – még augusztus 22-én is egy horvát étterem előtt fotózkodott. Ez is tény. (A démonmédiának és vezérének, Bayer Zsolt zsurnálminiszternek mondjuk: ezt bizony nem az abortuszpárti genderben hívő marha, a migránssimogató argentin libsi – tudják: az a bizonyos gazember demens vénember – találta ki álságos papi furfangból. Tehát most az egyszer nem a tuggyukkik voltak, nem azok az elvetemült pápisták hazudozzák bele a világba, akik egyébként is azt akarják, hogy Szent István országa kalifátus legyen. Afféle genderhívő pápista arab kalifátus.)

Netán azzal kábítják magukat a Viktor-imádók, hogy hiszen nem is az ő Viktoruk az államfő, hanem Áder János, aki még nagyon-nemzeti beszédet is mondott az ünnepen. Azért azt mindenki tudja, hogy nem Áder János a “fő” (főnök). Ahogy azt is, hogy nem Áder János a tényleges “első ember”, angolul szó szerint a “Prime Minister”. Azt meg tudni illene még a Viktor-imádóknak is, hogy az állami ünnepen nemcsak a köztársasági elnök vesz részt boldogabb országokban, hanem az egész kormány, az összes képviselő, Amerikában minden szenátor. Azért állami ünnep a neve, nem pedig – mondjuk – genderhívő migránssimogató (hogy egy könnyebben értelmezhető közismert fogalmat mondjunk).

Szinte halljuk azt is, ahogy mondogatják a Viktor-imádók: »pihent szegény Viktorunk, hisz annyit dolgozik!« Ja. Pihent. Az állami ünnepen. Pont akkor. És mindig pont akkor – és akkor mindig. 

Ja, hogy a Viktor-imádóknak ez sem baj? Persze, hogy nem. Tudjuk, hogy mi az ábra, leírtuk a tanulmányunkban is (pl. “Gnosztikus vallási téboly” – 135. old.): A Viktor-imádók talán még akkor is imádni fogják az ő Viktorukat, ha Orbán Viktor beléjük lövet. Értjük mi, hogy miről van szó: Mario is imádta Cipollát. Míg fel nem ébredt… (Nem Cipolla, hanem Mario.)

Tisztán értjük azt is, hogy mit jelent Orbán Viktornak az a sokat emlegetett „magyarszív”. Meg a nemzet. Írtunk erről is hosszú oldalakat a tanulmányunkban (“Hazaáruló történelemhamisítás” – 364. old.; vö. “Katolikusgyűlölő történelemhamisítás” – 348. old.).

De nekünk mit jelent a nemzet? Jelent legalább nekünk – nem Viktor-imádó magyaroknak – valamit a nemzet? A haza? A független magyar állam? Vagy akár Trianon?

Most képzeljük csak el egy pillanatra, hogy Trump elnök július 4-én nyaralgat egy külföldi ország tengerpartján; a leánykája szintúgy nyaralgat (pelussal vagy anélkül)! Haza merne menni ezek után Amerika elnöke? S ha igen, vajon másnap is elnök volna még?

Vagy képzeljük el, hogy Macron elnök július 14-én nincs jelen a díszszemlén, mert inkább nyaralgat valahol – valahol külhonban! A francia gloire meg maradjon magának! Nagy esélye volna annak, hogy kitörjön a francia forradalom.

Akár végigvihetjük a sort egész Európán, az egész világon. Nem létezik olyan ország, amelynek első embere holmi tengerparton nyaralgatna a nemzeti – horribile dictu! –, az állami ünnep napján. Ráadásul nem is csak úgy véletlenül, tévedésből, egyszer-egyszer, ritkásan, hanem rendszerszerűen. Sőt mi több: nem is titokban, diszkréten, hanem demonstrative ország-világ elé tárva (mert ki hinné, hogy a nyaralásán készült fotók az engedélye nélkül jelentek meg?). Hadd lássa a nemzete, mennyit ér a miniszterelnöknek a hivatalos állami ünnep! Hadd lássa a világ, hogy még ezt is nyugodtan megteheti az ő kis nemzetével! Még olyat is megtehet vele, amit Trump sem merne megtenni a sajátjával (noha ő tényleg valaki – a miénk meg csak képzeli magáról).

Nem létezik még egy ilyen ország, mégpedig azért nem, mert ilyen nincs, mert ez skandalum!

Mi meg tűrjük még ezt is.

Tűrjük az állami ünnepünk nyílt degradálását, a magyarság semmibevételét, a nyilvánvaló nemzetgyalázást, a nyilvános – többrendbeli? / folytatólagos? – megalázásunkat.

Ezek: ocsmány módon gyalázzák a Szentatyát  – úgy, ahogy soha egyetlen ún. “kereszténygyűlölő liberális” nem tette.

Ezek: megtapossák a magyarság legszentebb ünnepét, az állami ünnepet – úgy, ahogy soha egyetlen ún. “magyargyűlölő liberális” nem tette.

Hát tényleg nincs már tartása ennek a szerencsétlen magyar népnek?!


Kiegészítő információk a Viktor-imádók számára (hátha megértik):

Így ünnepelte Amerika július 4-ét 

“New Yorkban és Washingtonban is a szokásos biztonsági intézkedések mellett zajlottak az események. Donald Trump amerikai elnök és felesége fogadást tartott, majd a Fehér Ház balkonjáról nézték végig az ünnepi tűzijátékot.”

Trump TV Networkhqdefault (1)

Katonai parádéval ünnepelték Párizsban a francia nemzeti ünnepet

“Párizs legelőkelőbb sugárútján, a Champs-Élysées-n díszszemlét tartottak, melyen mintegy 4300 katona vonult fel Emmanuel Macron elnök, a kormány tagjai és több ezer néző szeme előtt.”

MY TF1emission-speciale-defile-14-juillet-2018-defile-14-juillet-2018-emmanuel-macron-descend-l-avenue-champs-elysees-9ed61d-0@1x

Bundesarchiv, Bild 102-12190 / CC-BY-SA 3.0Budapest, Prozession zum Nationalfeiertag***

Hol volt Orbán Viktor Mihály a magyar állami ünnep napján?

2017: “Az állami ünnepségen nem volt jelen Orbán Viktor miniszterelnök, aki hivatalosan augusztus 20-ig van szabadságon.”

2018:Nyaralni mentem. Ne keressetek // Gone on vacation. Do not disturb.” (Orbán Viktor)

Magyarország miniszterelnöke és családja külföldön nyaral Magyarország állami ünnepén.Kutya teremtette, hogy merészelte?!

Eb ura fakó… Csupán ezért a tettéért lehullna fejéről hamis koronája – ha király volna. De nem király – és Ugocsa non coronat!


 

Jegyzetek

* Népmesei hősként nyaralt Orbán Viktor a horvát tengerparton. mno.hu (2017. augusztus 22.) [https://mno.hu/belfold/nepmesei-hoskent-nyaralt-orban-viktor-a-horvat-tengerparton-2413598]
** Orban zadivio vlasnika konobe na Visu: ”Došao je skromno, bez osiguranja i pompe” dnevnik.hr (2018. augusztus 22.) [https://dnevnik.hr/vijesti/hrvatska/viktor-orban-vecerao-u-konobi-na-visu-i-odusevio-skromnoscu—527829.html]
*** Hatalmas nemzetközi botrány lett az Orbán Ráhel által eldobott kakás pelenkából, megszólalt a volt horvát miniszterelnök is. 168 óra (2018. augusztus 21.) [http://168ora.hu/kulfold/hatalmas-nemzetkozi-botrany-lett-az-orban-rahel-altal-eldobott-kakas-pelenkabol-megszolalt-a-volt-horvat-miniszterelnok-is-154803; vö.: http://nyugatifeny.hu/2018/08/21/exkluziv-orban-rahel-az-ut-szelere-dobta-a-szaros-pelenkat-horvatorszagban-fotok]
****https://www.24sata.hr/news/sramota-orbanova-kci-bacila-je-pelenu-uz-cestu-u-hrvatskoj-587002; https://www.telegram.hr/politika-kriminal/skandalcic-kceri-madarskog-premijera-na-odmoru-u-hrvatskoj-snimljena-je-kako-baca-prljave-pelene-uz-cestu/; https://www.index.hr/vijesti/clanak/foto-orbanova-kci-u-hrvatskoj-prljavu-pelenu-baca-na-travu-pored-odmorista/2018848.aspx; https://net.hr/danas/hrvatska/kci-madarskog-premijera-napravila-nesto-nezamislivo-na-autocesti-u-hrvatskoj-zar-te-tata-nije-ucio-pristojnosti/

Nehéz homályba…

Nehéz homályba kúszik a jövő,
Mint szürkületkor erdőben az út…
Aki bemegy, nem tudja, merre jut
S nem tudja, ki lesz, aki szembe jő.

Tán a Balsors lesz, tán a Jószerencse,
Talán törpe lesz, talán óriás,
Talán lidérc, ki tőrt vet, vermet ás,
Talán angyal, hogy lelkünk égbe mentse.

Megyünk, eltévedt gyermekek: vakon,
Előttünk fel-felmordul a vadon,
A szélben száraz levél kavarog.

Legyen az erdő akármily setét,
Csak el ne engedjük egymás kezét,
Kitett, anyátlan árvák: magyarok.

Reményik Sándor

Örökkék ég a felhők mögött (Vallomás helyett hitvallás)

Az első könyvem első oldalára a “soha-meg-nem-elégedés” himnuszát írtam be. Nincs jogom hát panaszkodni, ha ma is elégedetlenül futok még, sokat szereztem, sokat el is dobtam, egy vállrándítással, gesztusaim idegesek voltak és türelmetlenek, soha le nem ültem egy pillanatra sem, gazdagságomban szegénynek éreztem magamat és fáradtságomban nyughatatlannak, nemcsak a könyvemben, homlokomra is fel van írva a “soha-meg-nem-elégedés. Futottam hősen, szüntelen, lélekzetlen, olykor szinte elbukni látszottam, s hasonlítottam ahhoz a fához, melynek koronáját földig csapja a szél… Mi tart fönn, mi a gyökér, amely nem szakad el, mely elpusztíthatatlan táplál valami kimeríthetetlen erővel? “A hit az élet ereje, az ember, ha egyszer él, akkor valamiben hisz. Ha nem hinné, hogy valamiért élnie kell, akkor nem élne” Ezek a szavak, Tolsztoj szavai, járnak az eszemben, s vizsgálom, mit hiszek? Óh örökkék ég minden felhők mögött, kiirthatatlan optimizmus!

Hiszek abban, hogy élni érdemes. Talán nincsen célja és értelme, mert “cél és értelem” emberi fogalmak: a világnak nincs rájuk szüksége. A világ több mint minden emberi, hiszek a világban, mert eszem el nem éri.

S mégis hiszek, az észben, hogy ameddig ér, hűséges szolgája annak a Valaminek amit el nem ér… Építse életünket, s ahogy egy vers jobb lesz és nem rosszabb, ha az ész építi (csak ott álljon az építész mögött a gazda is!) – akként legyen már egyszer jobb életünk. Esztelen iszonyokon ment át Európa (esztelen volt az én életem is): jöjjön most már az Ész!

Én hiszek a harcban, az ész harcában a vak erők ellen, melyek, a világ vak erői, vagy az én lelkem csüggedései és indulatai. Igaz, ezek a vak erők hozzátartoznak ahhoz a minden észnél magasabb Valamihez, amiben végre is meg kell nyugodnom, de a harc is hozzátartozik, s az is hogy eszem a saját törvényeit kövesse, s aszerint vezessen. Magunk is része vagyunk talán a vak erőknek, de ezt bízzuk csak a vak erőkre.

Vallom azonban a bölcsességet is: harcom nem megy túl a józanság vonalán: magamban is érzem ami ellen küzdök s tudom, hogy minden rombolás engem rombol. Nem is rombolni akarok, inkább építeni: az ész halkan hasson a tényekre, mint a delej: nem ellensége az erőknek, hanem egy erő a többi közt, együtt építve velük. Az erők a múlt, az ész a jövő: egymásba kapaszkodó fogaskerék.

Magyar vagyok: lelkem, érzésem örökséget kapott, melyet nem dobok el: a világot nem szegényíteni kell, hanem gazdagítani. Hogy szolgálhatom az emberiséget, ha meg nem őrzök magamban minden színt, minden kincset, ami az emberiséget gazdagíthatja? A magyarság színét, a magyarság kincsét! De mily balga volnék, ha ugyanakkor más színt, más kincset el akarnék venni vagy meggyengíteni!

Én hiszek a testvériségben, a színek együtt adják ki a képet, a hangok együtt adják a koncertet. Nemzet ne a nemzet ellen harcoljon, hanem az ellen ami minden nemzet nagy veszélye: az elnyomás és a rombolás szelleme ellen! Micsoda leckét kaptunk ebből éppen mi, magyarok! És micsoda hiba, másnak tenni, amit magunknak nem kívánunk – holott már avval, hogy másnak megtettük, ajtót nyitottunk neki, hogy velünk is megtörténhessék.

Én katolikus vagyok, azaz hiszek a nemzeteken felülálló, egész világnak szóló, katolikus igazságban! Más szóval: hiszek igazságban, mely túl van a politikán, életünk helyi és pillanatnyi szükségletein: az én egyházam nem nemzeti egyház! Nem vagyok puritán: az én üdvösségemnek nem elégséges az ami szükséges: ami itt és most szükséges.

Hiszek a feleslegben. Abban mi túl van családon és fajon, abban ami túl van a meszelt falakon. Elvégre lehet élni meszelt falak közt is, de ez nem katolikus élet. A fal véd, de zár is. Én képeket akarok látni a falakon, hogy újra kinyissák elém a világot…

Hiszek a művészetben, mely kinyitja elénk a világot, mely kiröpít a pontból és a pillanatból, mely katolikussá és a kozmosz polgárává avat, l’art pour l’art ez, és mégsem l’art pour l’art: mert éppen az, hogy nem helyi és pillanatnyi célért harcol, éppen az teszi egy nagyobb ügynek harcosává. Hiszek a művészetben, mely nem tagad meg semmit, sem a l’art pour l’art-ot, sem a naturalizmust, de túlnő mindeniken, mert nem rabja semminek. Hiszem, hogy érdemes…

Hiszek a lélekben, mely szereti a világot, annyira szereti, hogy újra csinálja, annyira szereti, hogy meg sem elégszik vele. Ha érdemes a világ, érdemes szeretni is, érdemes másolni, érdemes a fantáziának folytatni is. Hiszek az alkotásban, mely a lélek nyelve, nem mindenkié, csak a magasabb lelkeké, mint a nyelv sem minden állaté. Hiszek a munkában…

Calepa ta cala. Ami szép, az nehéz: az anyag ellenáll, s az én lelkem csüggedései és indulatai. Hiszem, hogy ez a nehézség is hozzátartozik a szépséghez, mint a harc és szenvedés a világhoz. Hiszek a harcban, mely szüli a vágyat a békére.

S hiszek a békében. Hiszek a harmóniában, melyre vágy a lélek, a szépségben, melyért kiáltoz az anyag, a szeretetben, melyért epednek a népek. Hiszek a nehézben, hogy nem lehetetlen! Ha nem hinnék benne, magam tenném lehetetlenné. Oly bűn, melyre nincsen föloldozás. Csak a hit teheti lehetségessé.

Ember vagyok, s hiszek az emberben. Nem is az emberben. Az ember vakon botorkál, de a világ nyitja és súgja útjait. Az ember primitív lény, de az állat még primitívebb. Nem állatot kívánok, nem is embert! Többet!

S ha néha elfáradok s az állatot és anyagot irigylem: ez nem hitem megtörése, csak erőmé, mely nem semmi, de nem minden. Derék erő, s majd megnyugszik egyszer, de nem fogy el. Hiszem… Nyugodt kinccsé lesz és örök haszonná.

Babits Mihály

Intés az őrzőkhöz

Őrzők, vigyázzatok a strázsán,
Csillag-szórók az éjszakák,
Szent-János-bogarak a kertben,
Emlékek elmult nyarakon,
Flórenc nyarán s összekeverten
Bucsúztató őszi Lidónak
Emlékei a hajnali
Párás, dísz-kócos tánci termen,
Történt szépek, éltek és voltak,
Kik meg nem halhatnak soha,
Őrzött elevenek és holtak,
Szivek távoli mosolya,
Reátok néz, aggódva, árván,
Őrzők: vigyázzatok a strázsán.

Őrzők, vigyázzatok a strázsán,
Az Élet él és élni akar,
Nem azért adott annyi szépet,
Hogy átvádoljanak most rajta
Véres s ostoba feneségek.
Oly szomorú embernek lenni
S szörnyüek az állat-hős igék
S a csillag-szóró éjszakák
Ma sem engedik feledtetni
Az ember Szépbe-szőtt hitét
S akik még vagytok, őrzőn, árván,
Őrzők: vigyázzatok a strázsán.

Ady Endre

Kiemelt

Összefoglaló a fidesz-gnózisról

Orbán és a visegrádiak 2018. június. Fotó Facebook Peter Pellegrini

Részlet a tanulmányunkból:

Összefoglalásnak és együttgondolkodásnak szánjuk az alábbiakat:

Ha megoldást keresünk, abból kell kiindulnunk, hogy a fidesz-gnózissal fertőzött felebarátaink igen rossz mentális állapotban vannak. Az állapotuk, s ennek függvényében a gyógyulási esélyük attól függ, hogy milyen szintre jutottak az ún. „gnosztikus megismerés útján”. Akik az elején vannak, azok könnyebben menthetőek. De ők is olyanok, mint a szekták lelkileg függő, kiszolgáltatott, sebezhető ún. lélekrabszolgái. Közöttük a szegény fiataljaink: főként a Fidelitas tagjai és a Felház tábora (az IKSZ – Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség – tagjairól nincs vonatkozó információnk). De idetartozik az a mintegy 1,5 millió „hívő” is, akik semmilyen áron, semmilyen módszerrel nem lesznek leválaszthatóak a „mi Viktorunk”-ról. Talán még akkor sem, ha Orbán Viktor beléjük lövet. Nekünk, mindannyiunknak, az a dolgunk, sőt kötelességünk, hogy próbáljuk őket menteni akkor is, ha sok remény nincs.
A beavatott gnosztikus elit nyilván a „hívőiknél” sokkal rosszabb mentális állapotban van, s nem csak Orbán Viktor. A gnoszticizmus a vakhitre épül, a magasabb szinten lévők közül kirángatni szinte senkit sem lehet, mert a gnosztikus elitben már senkinek sincs józan esze. A gnózis olyan, mint a kábítószer, s hasonló tüneteket is okoz. Az a sajnálatos különbség, hogy a „leszoktatás” nem olyan „egyszerű”, mint pl. a heroinfüggő esetében. Tudnunk kell, hogy a gnosztikus elit a maga erejéből nem tud már megszabadulni. Bár az ő állapotuk sem egyforma, mert a beavatásnak fokozatai vannak: a csúcsokon lévőek gyakorlatilag menthetetlenek. Legalábbis ember nem tud rajtuk segíteni, csak a Jóisten. Ezért mondjuk, hogyha segíteni akarunk rajtuk, valószínűleg inkább papot kell hívnunk, mint orvost.
Mindannyian, akik Magyarországon élünk, s nem tartozunk a fidesz-gnózis hívői közé, látjuk, tudjuk, hogy a kormányelitnek és a kormányközeli elitnek kik azok a tagjai, akik egészen biztosan mentálisan betegek. Az elit gnosztikus tagjai nemcsak a tipikusan gnosztikus, hermetikus, eretnek, a blaszfémiáig túlkompenzált, kereszténynek szánt szövegeikről ismerhetők fel, hanem külső jelekről is. Azt kell megértenünk, hogy azért látjuk szinte egyformának őket, mert egyformák is: a gnózis teszi őket egyformává. Ezért egyformák a szövegeik is, amelyek miatt akár használhatjuk rájuk – az egykori SZDSZ-elnök, Kuncze Gábor nyomán – a papagájkommandó kifejezést is. Értelem nélkül hajtogatnak sokszor értelmezhetetlen, saját maguk által gyártott szavakat, mantrázásszerűen mindig-mindig ugyanazokat, s ebbéli állapotukból kizökkenthetetlenek. Ne idegesítsük föl ezen magunkat sosem, nyugodjunk bele, hogy ez így van, s így is marad!
Fontos tudnunk, hogy a gnózis eltitkolhatatlan jeleket üt az emberre:
1. Egyik legjellemzőbb tünet, hogy a gnosztikus elit spirituális boldogságot él át, ami cinikus-magabiztos könnyed derű benyomását kelti (egy kicsit hasonló az örökmosolyú Buddha-szobrokhoz), s gyakorta észlelhető az indokolatlan örömködés, az ún. boldogoskodás is. Ez a kormánypárti elit több tagjának is kifejezetten sajátja. Nem kell megértenünk, hogy minek örülgetnek – mert ők sem tudják: ez a gnosztikus téboly jellegzetes tünete: van és kész.
2. A másik jellemző tünet lehet ennek pont az ellenkezője: az eredetileg emberibb emberek lelke ugyanis nem bírja elviselni a gnosztikus útra térést, az értelmük mélyén pislákol még némi fény, s ezért súlyosan depresszióssá válnak. A szinte szenvedést jelző állandó rosszkedv az arcukra is kiül, mert már nincs erejük a lelküket megszabadítani (lelkileg haldokolnak). Ezt is látjuk a kormányelit több tagján. De ettől még ezek nem jobb emberek, mint a Buddha-mosolyú társaik.
3. Már az ókortól kezdődően előfordulhat a kívülről bevitt kábítószerek használata is, amennyiben az illető gnosztikus külső szerek nélkül nem tudja elérni a gnózis bódulatát, vagy amennyiben nem bírja elviselni a lelke elvesztését. Erre is van példa a kormánypártokban, s látjuk is némelyeken a szerek hatását.
4. Jellemző még a veszélyérzet hiányából adódó, végletekig menő vakmerőség, ami az anyagi világ fölötti lét képzetéből fakad, azaz az anyagi világ jelentéktelennek látása miatt következik be. Ez szintén jellemző a kormányelit legtöbb tagjára.
5. Ugyanígy az anyagi világ fölötti létből fakadó érzelmi közöny, a teljes érzéketlenség embertársaik fájdalmai, szenvedései iránt, az empátia-képtelenség; az erkölcs, a morál, a tisztesség fogalmán túli létállapot. Ez pedig a gnosztikus elit tagjai közül kivétel nélkül mindenkire jellemző.
6. A keresztény eretnek gnoszticizmus – egykori üldöztetése miatt kialakult – speciális tulajdonsága a megtévesztés, a hazugság, amely ab ovo, a létéből eredő, s amely a gnosztikus személy jellembeli tulajdonságává válik szinte kényszeres cselekményként. Valószínűleg e körbe tartozhat a túl-verbalitás, a szétbeszélés – ha tetszik –, a papagájkommandó-effektus is; legalábbis a gnosztikus eretnekek jellemzője a „szónoklat”.
7. Jellemzőjük még az ún. „üvegfalak közé zárt lélek” szindróma: nézik, de nem látják a világot, hallják, de nem értik a szavakat, nem képesek fölfogni a történéseket, a rajtuk kívüli objektív valóságot, nem értik a számukra „külvilág” játékszabályait, ezért általában nem is képesek szabályszerűen reagálni (hamarosan már semmire sem).
És épp ez a sajnálatos bezárt állapot a gnózisnak azon következménye, amely Magyarország számára talán még kedvező is lehet, ha tudunk vele élni:
8. A gnosztikus elit szükségképpen elveszti a realitásérzékét, a valósággal való kapcsolatát, mivelhogy „megszabadult” az anyagi világtól. Ez nyilván azt jelenti, hogy nincs fogalma már a valóságról, nem tud már a realitás talaján maradni, nem képes már racionális döntéseket hozni. A döntései egy egészen másik kategóriában, másik dimenzióban logikusak ugyan, de a ratio területén nem azok. Így pl. „logikus”, hogy a gnosztikus istenembert üldözik, következően „logikus”, hogy muszáj kiprovokálnia az üldözést, mert be kell teljesülnie a gnózis-logikának: az üldözött, megkínzott istenember győzelmének: a feltámadásnak.
Azonban a manicheusok rendszerint tévedtek: az üldöztetésüket nem a „feltámadásuk” követte, hanem a megsemmisítésük. Nekünk sem haszontalan – az őrültek házában még normálisoknak – ismernünk a történelmet.

Részünkről: ceterum censeo. Ön mit gondol?

cropped-pro-libertate-g985

***

Preview ImageBecome a PatronPreview Image

Nagyon szépen köszönjük! Thank you very much!