Fiamnak


Megtiporva az erényt, az észt

FIAMNAK

Hála Isten! este van megin’.
Mával is fogyott a földi kín.
Bent magános, árva gyertya ég:
Kívül leskelődik a sötét.
Ily soká, fiacskám, mért vagy ébren?
Vetve ágyad puha-melegen:
Kis kacsóid összetéve szépen,
Imádkozzál, édes gyermekem.

Látod, én szegény költő vagyok:
Örökül hát nem sokat hagyok;
Legföljebb mocsoktalan nevet:
A tömegnél hitvány érdemet.
Ártatlan szived tavaszkertében
A vallást ezért öntözgetem.
Kis kacsóid összetéve szépen,
Imádkozzál, édes gyermekem.

Mert szegénynek drága kincs a hit.
Tűrni és remélni megtanit:
S néki, míg a sír rá nem lehell,
Mindig tűrni és remélni kell!
Oh, ha bennem is, mint egykor, épen
Élne a hit, vigaszul nekem!…
Kis kacsóid összetéve szépen,
Imádkozzál, édes gyermekem.

Majd ha játszótársaid közül
Munka hí el – úgy lehet, korán –
S idegennek szolgálsz eszközül,
Ki talán szeret… de mostohán:
Balzsamúl a hit malasztja légyen
Az elrejtett néma könnyeken.
Kis kacsóid összetéve szépen,
Imádkozzál, édes gyermekem.

Majd, ha látod, érzed a nyomort,
Melyet a becsület válla hord;
Megtiporva az erényt, az észt,
Míg a vétek irigységre készt
S a butának sorsa földi éden:
Álljon a vallás a mérlegen.
Kis kacsóid összetéve szépen,
Imádkozzál, édes gyermekem.

És, ha felnövén, tapasztalod,
Hogy apáid földje nem honod
S a bölcsőd s koporsód közti ür
Századoknak szolgált mesgyeül:
Lelj vigasztalást a szent igében:
“Bujdosunk e földi téreken.”
Kis kacsóid összetéve szépen,
Imádkozzál, édes gyermekem.

Oh, remélj, remélj egy jobb hazát!
S benne az erény diadalát:

Mert különben sorsod és e föld
Isten ellen zúgolódni költ. –
Járj örömmel álmaid egében,
Útravalód e csókom legyen:
Kis kacsóid összetéve szépen,
Imádkozzál, édes gyermekem!

  Arany János

************************************************************

Töltse le az ingyenes tanulmányunkat, s küldje el az ismerőseinek is!Ha a 600 oldalt nagyon soknak találja, olvassa el a mindössze 1 oldalas rezümét!

Támogatná a tanulmány szerzőjét legalább 1 €-val (300 Ft-tal)?

Preview Image
Become a Patron

Nagyon szépen köszönjük! Thank you very much!

Share this:

Reklámok

ANYÁM TYÚKJA

Ej mi a kő! tyúkanyó, kend
A szobában lakik itt bent?
Lám, csak jó az isten, jót ád,
Hogy fölvitte a kend dolgát!

Itt szaladgál föl és alá,
Még a ládára is fölszáll,
Eszébe jut, kotkodákol,
S nem verik ki a szobábol.

Dehogy verik, dehogy verik!
Mint a galambot etetik,
Válogat a kendermagban,
A kiskirály sem él jobban.

Ezért aztán, tyúkanyó, hát
Jól megbecsűlje kend magát,
Iparkodjék, ne legyen ám
Tojás szűkében az anyám. –

Morzsa kutyánk, hegyezd füled,
Hadd beszélek mostan veled,
Régi cseléd vagy a háznál,
Mindig emberűl szolgáltál,

Ezután is jó légy, Morzsa,
Kedvet ne kapj a tyúkhusra,
Élj a tyúkkal barátságba’…
Anyám egyetlen jószága.

(Vác, 1848. február.)

  Petőfi Sándor

Két hét múlva kitört a forradalom. Az “Anyám tyúkja után”. Csak szólunk…

Versek a gyerekszobából. I. Kicsi vagyok én

Kicsi vagyok én,
majd megnövök én,
mint a tüdő a fazékból,
kidagadok én.

Kicsi vagyok én,
majd megnövök én,
apámnál is, anyámnál is
nagyobb leszek én.

Kicsi vagyok én,
erős leszek én,
világ minden óriását
földhöz vágom én.

Kicsi vagyok én,
bátor leszek én,
óriások palotáit
elfoglalom én.

Kicsi vagyok én,
nagy úr leszek én,
arany szobát adok minden
testvéremnek én.

Kicsi vagyok én,
vezér leszek én,
én leszek a legjobb ember
a föld kerekén!

Szabó Lőrinc

Ne ergo timueritis eos
Ne féljetek hát tőlük!

HA FÉRFI VAGY, LÉGY FÉRFI…

 

Ha férfi vagy, légy férfi,
S ne hitvány gyönge báb,
Mit kény és kedv szerint lök
A sors idébb-odább.
Félénk eb a sors, csak csahol;
A bátraktól szalad,
Kik szembeszállanak vele…
Azért ne hagyd magad!

Ha férfi vagy, légy férfi,
S ne szád hirdesse ezt,
Minden Demosthenesnél
Szebben beszél a tett.
Építs vagy ronts, mint a vihar,
S hallgass, ha műved kész,
Mint a vihar, ha megtevé
Munkáját, elenyész.

Ha férfi vagy, légy férfi,
Legyen elved, hited,
És ezt kimondd, ha mindjárt
Véreddel fizeted.
Százszorta inkább éltedet
Tagadd meg, mint magad;
Hadd vesszen el az élet, ha
A becsület marad.

Ha férfi vagy, légy férfi,
Függetlenségedet
A nagyvilág kincséért
Árúba ne ereszd.
Vesd meg, kik egy jobb falatért
Eladják magokat.
“Koldusbot és függetlenség!”
Ez légyen jelszavad.

Ha férfi vagy, légy férfi,
Erős, bátor, szilárd.
Akkor, hidd, hogy sem ember
Sem sors könnyen nem árt.
Légy tölgyfa, mit a fergeteg
Ki képes dönteni,
De méltóságos derekát
Meg nem görbítheti.

Petőfi Sándor

PRO PATRIA ET LIBERTATE

a protestáns                         a katolikus                              az ateista

pro Patria et Libertate

 

Szól a censor…

Szól a censor: Vetó; megtiltom ezt. 

E hasáb üres marad és fehér! – 

      S az üres lapon gyúlnak lángbetűk, 

      Betűk: mint a tűz, betűk: mint a vér.

Szól a censor: Vetó; hatalmam nagy; 

A semmiségbe vetlek vissza én! – 

      S a fehér lapról láthatlan sorokban 

      Feltámad az elítélt költemény.

Szól a censor: Álom, megfojtalak, 

Hogy lásd a napfényt: én megtiltom Néked 

      S szól az Ige: én öröktől vagyok 

      S nem érintnek halálok, születések!

Szól a censor: Ez férfi munka volt, 

Ma nem olvasta senki e lapot! – 

      S szól a fehér lap: tévedsz, jó uram. 

      Látatlanul mindenki olvasott!

Reményik Sándor


12_pont5-e1536010065443

cave

Pilvax_Pest_Preiszler
A Pilvax Kávéház a reformkorban (“LEGYEN…”)

Ave Victor

Ave Victor: a cirkusz ünnepel. 
Caesar, a százfejű, betelt a harccal, 
Az arénában márványfehér arccal 
Egy gladiator fekszik elesetten.

Az elesett hős szeme félig húnyva, 
Tudja: ez sorscsapás, Isten-verés. 
Csak testén fut át gyönge remegés, 
De nem a rémület rengése az.

Mellén térdel a győző s ráhajol, 
Dülledt szeme aláfuttatva vérrel, 
Az elesettet nézi kaján kéjjel: 
Irgalomért, ha vajjon szólna-e?

Ave Victor! De siess s jól vigyázz! 
Soká ne kéjelegj az elbukotton, 
Mert, mielőtt szívébe mártanád 
Szablyádat, rúg egyet még a porondon 
És széjjel zúzza gőgös koponyád!

Reményik Sándor

 

Screen_Shot_2018-04-03_at_19.47.09

Vö. https://www.facebook.com/ignac.pirisi.1/videos/231234107717873/

Nehéz homályba…

Nehéz homályba kúszik a jövő,
Mint szürkületkor erdőben az út…
Aki bemegy, nem tudja, merre jut
S nem tudja, ki lesz, aki szembe jő.

Tán a Balsors lesz, tán a Jószerencse,
Talán törpe lesz, talán óriás,
Talán lidérc, ki tőrt vet, vermet ás,
Talán angyal, hogy lelkünk égbe mentse.

Megyünk, eltévedt gyermekek: vakon,
Előttünk fel-felmordul a vadon,
A szélben száraz levél kavarog.

Legyen az erdő akármily setét,
Csak el ne engedjük egymás kezét,
Kitett, anyátlan árvák: magyarok.

Reményik Sándor

Isten

Láttam Uram, a hegyeidet
S olyan kicsike vagyok én.
Szeretnék nagy lenni, hozzád hasonló,
Hogy küszöbödre ülhessek, Uram.
Odatenném a szivemet,
De apró szivem hogy tetszene néked?
Roppant hegyeid dobogásában
Elvész ő gyönge dadogása
S ágyam alatt hál meg a bánat:
Mért nem tudom hát sokkal szebben?
Mint a hegyek és mint a füvek
Szivükben szép zöld tüzek égnek
Hogy az elfáradt bogarak mind hazatalálnak, ha esteledik
S te nyitott tenyérrel, térdig csobogó nyugalomban
Ott állsz az utjuk végén –
Meg nem zavarlak, én Uram,
Elnézel kis virágaink fölött.

József Attila

Hát ezért bolondultunk? 

Az Isten is tudja 
És mindenki tudja, 
Én a magyarságom 
Nem viseltem bújva. 
Piszkával fogadtam, 
Bújával, átkával 
Fogadtam 
És én a szidáshoz 
Nem vagyok jogatlan. 

Hogy fölül ki táncol, 
Nagyon olykor bántam, 
Mert hát megokultam 
Némi tudományban, 
Valahogy-csak-lesz-ben, 
Mert-valahogy-volt-ban, 
Deresben, 
Lélek-csodát várva, 
De sohase lesben. 
Most azonban félek 
S bizony okkal félek, 
Még a szidáshoz is 
Csak tátog a lélek, 
Magát is elveszti, 
Minden erő-álmát 
Elveszti, 
Szél fúj bolond lyukból, 
De bolond szél: geszti. 

Ha mi ezért voltunk, 
Ezért bolondultunk 
S nagy igazolásra 
Vérrel ezért hulltunk, 
Ezért nyílt a lelkünk: 
Kutya a magyarság 
S a lelkünk 
S nincs oly komisz sors, mit 
Meg nem érdemeltünk.

Ady Endre

 

A Tűz csiholója

Csak akkor születtek nagy dolgok,
Ha bátrak voltak, akik mertek
S ha százszor tudtak bátrak lenni,
Százszor bátrak és viharvertek.

Az első emberi bátorság
Áldassék: a Tűz csiholója,
Aki az ismeretlen lángra
Úgy nézett, mint jogos adóra.

Mint egy Isten, hóban vacogva
Fogadta szent munkája bérét:
Még ma is minden bátor ember
Csörgedezteti az ő vérét.

Ez a világ nem testálódott
Tegnaphoz húzó, rongy pulyáknak:
Legkülömb ember, aki bátor
S csak egy külömb van, aki: bátrabb.

S aki mást akar, mint mi most van,
Kényes bőrét gyáván nem óvja:
Mint ős-ősére ütött Isten:
A fölséges Tűz csiholója.

Ady Endre