VADE RETRO

Orban_Gaspar_felhaz (1)

Van még egy kérésünk: Urunk, Jézus Krisztus eljövetelét és vele való egyesülésünket illetően ne veszítsétek el rögtön józanságotokat, és sem lelki kinyilatkoztatás, sem állítólag tőlünk eredő mondás vagy levél ne ijesszen meg benneteket, mintha az Úr napja már küszöbön állna. Semmiképpen meg ne tévesszen valaki titeket, hiszen előbb be kell következnie az elpártolásnak, és meg kell mutatkoznia a bűn emberének, a kárhozat fiának, az ellenségnek, aki mindenek fölé emelkedik, amit Istennek és szentnek neveznek. Sőt, Isten templomában foglal majd helyet, és istennek akar látszani. Nem emlékeztek, hogy minderről beszéltem nektek, még amikor nálatok voltam? Tudjátok azt is, mi késlelteti föllépésének idejét. A gonoszság titka már munkálkodik, csak annak kell még az útból eltűnnie, ami még késlelteti. Akkor majd megjelenik a gonosz, de Urunk, Jézus elsöpri szája leheletével, és megsemmisíti jövetelének tündöklésével. Megjelenését a sátán erejéből mindenféle feltűnő tett, jel és hamis csoda kíséri, meg mindenféle gonosz csábítás is, azok vesztére, akik elkárhoznak, mert nem voltak fogékonyak az igazság szeretetére, ami üdvösségükre szolgált volna. Azért szolgáltatja ki őket az Isten a kísértés hatalmának, hogy higgyenek a hazugságnak. Így azok, akik nem hittek az igazságban, hanem a gonoszságban telt kedvük, mind ítéletet vonnak magukra. (2Tesz 2,1-12)

Orban_Gaspar_felhaz

Reklámok

Versek a gyerekszobából. I. Kicsi vagyok én

Kicsi vagyok én,
majd megnövök én,
mint a tüdő a fazékból,
kidagadok én.

Kicsi vagyok én,
majd megnövök én,
apámnál is, anyámnál is
nagyobb leszek én.

Kicsi vagyok én,
erős leszek én,
világ minden óriását
földhöz vágom én.

Kicsi vagyok én,
bátor leszek én,
óriások palotáit
elfoglalom én.

Kicsi vagyok én,
nagy úr leszek én,
arany szobát adok minden
testvéremnek én.

Kicsi vagyok én,
vezér leszek én,
én leszek a legjobb ember
a föld kerekén!

Szabó Lőrinc

Ne ergo timueritis eos
Ne féljetek hát tőlük!

Szent Gellért emlékezetére

MOTTÓ: “Ezek ugyanazt ugatják, ugyanazt mondják, mint a manicheusok, akik szemben állnak minden szent tanítással…” (Szent Gellért)

Szent Gellért a magyar Egyház szentje, az első marosi (csanádi; ma: szeged-csanádi) püspök. Ünnepe Szent László királyunk óta: szeptember 24. napja.

Bátor püspök volt, nagyon bátor. Nem volt benne megalkuvás, haszonlesés, mert egyedül az Igazságot, Jézus Krisztus igazságát szolgálta, s elszántan szembeszállt érte a regnáló királlyal is (Aba Sámuellel vagy Péterrel). Emlékezzünk rá legalább a mai napon, s figyeljünk a hatalmon lévőket feddő, mindenkoron emlékezetes szavaira! Bátor szavait részletesebben idéztük már (Bátor, bátor püspök! A magyar Egyház szentje), most csak a számunkra legfontosabbat idézzük föl:

“Mert az igazság nem hódol be sem a szemnek, sem a húsnak, sem a vérnek, sem a világ kívánságának, sem a földi vágyaknak, sem a sötétség fejedelmei akaratának. Mert az nem az igazság szolgálata, hanem a gonoszságé…”

Szent Gellért bencés szerzetes volt, s bár a Nursiai Szent Benedekre hivatkozó ún. Benedek-pajzs föliratát még nem ismerhette, az abban foglaltakat követte. Amihez már önmagában is nagy bátorság kell…

Szent Gellért a mi szentünk – Nursiai Szent Benedek Európa védőszentje. Íme a Benedek-pajzs, amely Európa védőpajzsa is. Fölirata e mondatok kezdőbetűi:

Crux Sancti Patris Benedicti (Szent Benedek atyánk keresztje) Vade Retro Satanas, Non Suade Mihi Vana, Sunt Mala Quae Libas, Ipse Venenum Bibas (Takarodj, Sátán, ne késztess hiábavalóságokra, rossz, amivel kínálsz, a mérget idd magadCrux Sacra Sit Mihi Lux, Non Draco Sit Mihi Dux (A szent kereszt legyen fényességem, ne a sárkány legyen vezérem)Fájl: St benedict medal-2006 04 24.png

Az egész medál így néz ki:Fájl: Benediktusmedaille.jpg

Crux Sacra Sit Mihi Lux, Non Draco Sit Mihi Dux

 

Ave Victor

Ave Victor: a cirkusz ünnepel. 
Caesar, a százfejű, betelt a harccal, 
Az arénában márványfehér arccal 
Egy gladiator fekszik elesetten.

Az elesett hős szeme félig húnyva, 
Tudja: ez sorscsapás, Isten-verés. 
Csak testén fut át gyönge remegés, 
De nem a rémület rengése az.

Mellén térdel a győző s ráhajol, 
Dülledt szeme aláfuttatva vérrel, 
Az elesettet nézi kaján kéjjel: 
Irgalomért, ha vajjon szólna-e?

Ave Victor! De siess s jól vigyázz! 
Soká ne kéjelegj az elbukotton, 
Mert, mielőtt szívébe mártanád 
Szablyádat, rúg egyet még a porondon 
És széjjel zúzza gőgös koponyád!

Reményik Sándor

 

Screen_Shot_2018-04-03_at_19.47.09

Vö. https://www.facebook.com/ignac.pirisi.1/videos/231234107717873/

Szent István király emlékezetére

Szent István király, Magyarország fővédőszentje

481px-Stróbl_Alajos_-_Szent_István_lovasszobor_(1911)

Gondoljunk rá legalább most, augusztus 20-án, az ő ünnepén, s merítsünk erőt az emlékezetéből! Szent királyunk imigyen rendelkezett:

Corpus Juris Hungarici

SZENT ISTVÁN KIRÁLY
DEKRÉTOMAINAK
MÁSODIK KÖNYVE.

41. FEJEZET.

Arról, ha szabad ember lop egyszer, kétszer és háromszor.

Szabad embernek, ha lopásban vétkezik, ily törvényt szerzettünk bűnhödésére: hogy egyszer váltsa meg magát, ha tudja; ha pedig nem, adják el szolgaságra.

1. §. Ha eladatván lopand, a szolgák törvénye alá vettessék.

2. §. Ha másodszor is, ugyanazon törvény teljék be rajta. Ha pedig harmadszor, élete veszszen.

Nekünk ez túl szigorú. Nem is azt mondjuk, hogy a tolvajokkal ekként cselekedjünk, de azt mondjuk: cselekedjünk.

Benczúr_-_Painting_of_St_Stephen_in_the_Basilica_of_Budapest

 

 

Nehéz homályba…

Nehéz homályba kúszik a jövő,
Mint szürkületkor erdőben az út…
Aki bemegy, nem tudja, merre jut
S nem tudja, ki lesz, aki szembe jő.

Tán a Balsors lesz, tán a Jószerencse,
Talán törpe lesz, talán óriás,
Talán lidérc, ki tőrt vet, vermet ás,
Talán angyal, hogy lelkünk égbe mentse.

Megyünk, eltévedt gyermekek: vakon,
Előttünk fel-felmordul a vadon,
A szélben száraz levél kavarog.

Legyen az erdő akármily setét,
Csak el ne engedjük egymás kezét,
Kitett, anyátlan árvák: magyarok.

Reményik Sándor

Isten

Láttam Uram, a hegyeidet
S olyan kicsike vagyok én.
Szeretnék nagy lenni, hozzád hasonló,
Hogy küszöbödre ülhessek, Uram.
Odatenném a szivemet,
De apró szivem hogy tetszene néked?
Roppant hegyeid dobogásában
Elvész ő gyönge dadogása
S ágyam alatt hál meg a bánat:
Mért nem tudom hát sokkal szebben?
Mint a hegyek és mint a füvek
Szivükben szép zöld tüzek égnek
Hogy az elfáradt bogarak mind hazatalálnak, ha esteledik
S te nyitott tenyérrel, térdig csobogó nyugalomban
Ott állsz az utjuk végén –
Meg nem zavarlak, én Uram,
Elnézel kis virágaink fölött.

József Attila

Hát ezért bolondultunk? 

Az Isten is tudja 
És mindenki tudja, 
Én a magyarságom 
Nem viseltem bújva. 
Piszkával fogadtam, 
Bújával, átkával 
Fogadtam 
És én a szidáshoz 
Nem vagyok jogatlan. 

Hogy fölül ki táncol, 
Nagyon olykor bántam, 
Mert hát megokultam 
Némi tudományban, 
Valahogy-csak-lesz-ben, 
Mert-valahogy-volt-ban, 
Deresben, 
Lélek-csodát várva, 
De sohase lesben. 
Most azonban félek 
S bizony okkal félek, 
Még a szidáshoz is 
Csak tátog a lélek, 
Magát is elveszti, 
Minden erő-álmát 
Elveszti, 
Szél fúj bolond lyukból, 
De bolond szél: geszti. 

Ha mi ezért voltunk, 
Ezért bolondultunk 
S nagy igazolásra 
Vérrel ezért hulltunk, 
Ezért nyílt a lelkünk: 
Kutya a magyarság 
S a lelkünk 
S nincs oly komisz sors, mit 
Meg nem érdemeltünk.

Ady Endre

 

A Tűz csiholója

Csak akkor születtek nagy dolgok,
Ha bátrak voltak, akik mertek
S ha százszor tudtak bátrak lenni,
Százszor bátrak és viharvertek.

Az első emberi bátorság
Áldassék: a Tűz csiholója,
Aki az ismeretlen lángra
Úgy nézett, mint jogos adóra.

Mint egy Isten, hóban vacogva
Fogadta szent munkája bérét:
Még ma is minden bátor ember
Csörgedezteti az ő vérét.

Ez a világ nem testálódott
Tegnaphoz húzó, rongy pulyáknak:
Legkülömb ember, aki bátor
S csak egy külömb van, aki: bátrabb.

S aki mást akar, mint mi most van,
Kényes bőrét gyáván nem óvja:
Mint ős-ősére ütött Isten:
A fölséges Tűz csiholója.

Ady Endre

Bátor, bátor püspök! A magyar Egyház szentje

Egy bátor püspök Pannóniában:1

„A manicheusok azt mondják, hogy Isten nem mindent teremtett egészen jónak, megpróbálván bizonyítani, hogy mind a jóknak, mind a gonoszoknak a Mindenható a teremtője. Istent azonban teljességgel úgy kell felfogni, mint a jó alkotóját, nem a rosszét, aki mindent egészen jónak teremtett. Tehát a jóknak a teremtője, nem a rosszaké, alkotásaiban ugyanis nincs semmi rossz. A rossz ugyanis nem Isten alkotása, mert nem létében és nem a lényegéből kifolyólag van, ezért nem teremtetett. Ezt arra a manicheusra való tekintettel jegyzem meg, aki azt mondja: egyes dolgok Istentől vannak, mások az ördögtől, Isten egyes alkotásai jók, mások rosszak.

Jaj nekünk, akik valahányszor inkább a fejedelemnek engedelmeskedünk, semmint Istennek, mindannyiszor az aranyszobrot imádjuk, és a kiirt, a síp, a citera, a hárfa, a lant és a dob és mindenféle hangszer szavára leborulunk. Pedig eszerint mindezek az ördög szerszámai. Mert nem Isten zenéjéből származnak az ilyenek. E földi élet minden örömujjongása a bűnök szerszáma. Jobb tehát a kemencébe vettetni, semmint az ilyenek hangjára a szobrot imádni… ·

Amit tehát inkább az ember kívánságára, semmint Isten dicsőségére művelnek Babilóniában, vagyis ebben a hitvány földi világban, az nem erény, hanem bűn, és bűnös célokat szolgál. /…/

Ó, gyalázat! A mi látóink nem künn kiáltanak, hanem magukban morgolódnak, parancs és megkérdezés nélkül pisszenni sem mernek, nehogy megsértsék a királyi füleket. Azt mondják: Hogyan mondhatunk a királynak nem tetsző dolgokat? Haragra gyullad, dühre gerjed, és mi hallassuk szavunkat? Inkább színlelt kacajra fakadnak, semmint hogy Isten hatalmas igéjét hirdessék. /…/

Ha valaki egy emberfia vagy emberi előnyök miatt fél attól, hogy egy veszendő embert felbőszít, és ilyen érdek kedvéért kíván tetszeni annak, aki ma még van, de holnap a lába nyomát sem találni a földön, az nyilvánvalóan semmiben sem különbözik azoktól, akik Babilon királyának a bálványát imádták. /…/

Most pedig azt írom néktek, ne keveredjetek azzal, még ha testvérnek nevezik is, aki parázna vagy kapzsi, bálványimá, átkozódó, részeges, harácsoló, s ne is étkezzetek vele. Kell erről több? Úgy vélem, most már helyesen értelmezed a fentebb méltatott Igét s azt, hogy miért lettek az ilyenek kirekesztve. Jaj nekünk, ha az apostol ilyetén parancsával ellentétesen merészelünk élni. A mi Pannóniánk épp az ilyen gonoszokat szokta a legnagyobb becsben tartani. Ebben az országban ugyanis azt, aki tartózkodik az ilyenek pártolásától, tüstént mindenki üldözi. Boldog és szerencsés, aki e tekintetben nem tisztel senkit, csak az igazságot, amely nem fél a világ ellenségeskedésétől. Boldogok vagytok – mondja az Írás-, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket, és hazugul minden rosszat rátok fognak énmiattam. Csak az boldog, aki ebből megérti azt, hogy mitől lehet boldog. Tehát semmiképpen sem szabad barátkozni azokkal, akiknek az élete merő bűn, akiknek nem szabad Krisztust magasztalniuk, akiknek szájában nincs az ő dicsérete. Hogyan szeretjük a mi Urunkat, Jézus Krisztust, ha szeretjük ellenségeit? Melyik uralkodó tűrné meg, hogy övéi közül valaki szeresse az ő ellenségeit; vajon nem inkább elpusztítaná tüstént az ilyent, vagy bányamunkára kényszerítené, és átadná a szörnyű börtönökben alkalmazott őröknek? /…/

Egyeseknek ugyanis, ha jól értelmezem, az a szándékuk, hogy ezáltal Methodius2 veinek segítségével az egyház ereje és tekintélye az eretnekek kénye-kedve szerint végül teljesen meggyengüljön. Miért van ez? Nyilván azért, amit mondottam: mert az ördög fiai, akik a sötétség hatalmasságai, kormányoznak és uralkodnak mindenütt. /…/

De annyit mondok, hogy mindazokat, akik a szent parancsolatokkal szembeszegülnek, akik a hasukat tisztelik Isten helyett, akik e földi életet választják a paradicsom helyett, és többi dolgaikat is ezen vagy más efféle szempontok szerint igyekeznek végezni, nem pusztán a sötétség erőinek, hanem az ördög követőinek és tagjainak kell nevezni, akiket Isten eltaszított magától, miután a hiúság rabjai lettek… Most is sokat tűr az egyház az ördögtől is, az ő királyaitól és seregeitől: kísértéseket, elnyomatást stb., amelyek a legnagyobb akadályt képezik az ég felé törekvő lelkek előtt. Mivel pedig a szeretet erős, mint a halál, a gyűlölet pedig gyötrelmes, mint a pokol, temérdek víz sem képes kioltani a szeretetet, amely az egyházat Istenhez füzi. Ne kételkedj abban sem, hogy az ördög királyai a fő-fő eretnekeket jelképezik és mindazokat, akik e világban gonoszul és kegyetlenül uralkodnak…

Ó, mi szerencsétlenek, akik semmi mást nem nézünk, csak a haszonlesést. A tűz – mondja az Írás – el fogja emészteni azok sátrait, akik szívesen fogadnak el ajándékokat. Ó, ha megfontolnák ezt és az ehhez hasonlókat, akik zról házra futkosnak kapzsiságból és ajándékvágyból, úgy vélem, ha Isten oldalán akarnának állni, önmaguk ellen irányítanák tulajdon kezüket. Fösvény pedig hasonlóképpen az is, aki a kevesebbet Istennek, a többet pedig az ördögnek adja. Ez belátható. Az ilyen, ha így folytatja, sohasem nyeri el Isten kegyelmét. Amit ugyanis ennek a világnak adnak, amelyben nem Isten uralkodik, azt nyilván az ördögnek áldozzák. /…/

Prófétái összeesküvése olyan őbenne, mint az ordító oroszlán, amely zsákmányt ragad. A szegény lelkét megzabálták, és pénzt fogadtak el. Sok asszonyt tettek benne özveggyé. /…/ Szent és szentségtelen közt nem tettek különbséget, és a beszennyezett és tiszta közötti különbséget nem értették meg. Fejedelmei olyanok, mint a zsákmányt ragadó farkasok, vérontásra törnek és a lelkek elveszejtésére és kapzsin a haszon hajhászására. Prófétái pedig szemérmetlenül rászedték őket hamis képeket láttatva, hazugságot jövendölve, mondván: ezeket mondja az Úristen, holott az Úr nem is szólott. A föld népét szitokkal gyalázták, és erőszakosan kirabolták. Sanyargatták a szűkölködőt és a szegényt, és a jövevényt rágalommal elnyomták ítélet nélkül

Ha te a tisztes tudományokkal foglalatoskodsz, és nem kételkedem abban, hogy te teljességgel ezt teszed, akkor egyet fogsz érteni velem abban, hogy e világ kedvelői hódolnak manapság mindannak, amiről szó esett. Tagadják hát, ha tudják, akik Isten helyett halandókat tisztelnek, nagyobb mértékben, semmint ez a ldi haszon érdekében üdvös, hogy nem köveket és fákat imádnak. Akik fiaikat inkább a pokolra, semmint a paradicsomra nevelik, mondhatják-e, hogy gyermekeiket nem a gonosz szellemeknek áldozták fel? Mondhatják-e, hogy a közölhetetlen nevet nem ruházzák kövekre és fákra, akik felmentik a hazugokat és a gonoszokat ajándékokért, és fejedelmeket, akiknek felfuvalkodott lelkét Isten hang nélkül fogja szétzúzni, gyalázatos zelkedésekkel veszik körül hamuhoz hasonló ajándékok fejében? Mondhatják-e, hogy ők tudósok és nem bálványimádók, akiknek a hasuk az istenük, és dicsekvésük az ö gyalázatukban van, és a földi dolgokban hisznek? Mondják magukról, hogy nem bolondok, akik nap mint nap csepűrágók orgiáin tobzódnak. Mondják, hogy nem esztelenül virrasztanak, akik pogány módra éjjel lakomáznak, és egészen hajnalig sorjázzák a legcsábítóbb fogásokat…

Testvérei – mondja az Írás – nem jártak ővele többé. Hollók voltak ugyanis, ezért vonultak vissza. Manapság hasonlóképpen sok testvére van Jézusnak, akik nem akarnak Jézussal járni, s megtagadják Jézust. Minden megkeresztelt: testvér. Valójában azonban igen sokan ellenségek közülük, akik a bárkába vissza nem térő holló képét viselik. Már mondottam, hogy a bárka az eklézsia. Az eklézsia: gyülekezet. A gyülekezetet pedig bízvást szent szövetségnek nevezhetjük, amelyet szorosan összetart Krisztus szeretete. Nem igaz tagja e gyülekezetnek az, aki az egység megosztására törekszik. Aki nem vesz részt eme szövetségben, az holló. E holló pedig jobban szereti a hullát, semmint a viruló olajágat…

Ezeknél a kérdéseknél ama ember miatt időztem el, akinek kötelessége életét kegyes cselekedetekkel leélnie, és a Teremtőt áldania a rá ruházott kimondhatatlan kincsekért, de ehelyett inkább a holló példáját követi, amely nem tér vissza a bárkába. Erről azért szóltam, mert e kötelezettség alól semmi nem mentes, kivéve az olyan emberfiát, aki úgy habzsolja a bűnt, mint a vizet. /…/

Senki sem önmagáért tiszteli a másikat, hanem csupán haszonlesésből. Isten ellen lázad mindenki, aki csak az emberben bízik. Mint az ostoba, úgy cselekszik a bölcs, mint a műveletlen, úgy a tanult, mint a szegény, úgy a gazdag, mint a szolga, úgy az úr. Akarod hallani, miért erősebb az egész világon a gonoszság? Átkozott mindaz – mondja az Írás –, aki emberbe veti bizodalmát, és a testet választja oltalmazójául. Melyik ember bízik immár Istenben, vagy kit nevez mást magasságosnak, mint a nagyurakat? Ó jaj, a lélek dolgai az emberek tetszésére vannak bízva, és semmi nem történik akaratlanul. Még magukat a vallási előírásokat is helytelenül fogják fel. Haszonért hajbókolnak emberek előtt mondja az Ige. A szent apostol szemében ez a leggonoszabb dolog, jóllehet a világ szerint ez a legkifizetődőbb. Jobb az Úrban bizakodni – mondja az Írás –, semmint az emberben. Jobb az Úrba vetnünk reménységünket, semmint a fejedelmekbe. Ha e törvényt megtartanák, kevés becsületük maradna e világ fejedelmeinek. Az Istennek kijáró tiszteletet a zsarnokok orozták el, és örökös jogon maguknak igénylik azt, amit Isten közösnek teremtett a szegények javára. Mindezt azért, hogy rettegjenek tőlük, s istenként tiszteljék őket. Ezért az ég ellen szájalnak, és ostobaságuk így szól a szívükben: nincs Isten… 

Ezek ugyanazt ugatják, ugyanazt mondják, mint a manicheusok, akik szemben állnak minden szent tanítással, amikor azt állítják, hogy lelkek kívánták meg a testet, vagyis az emberek lnyait. Ezért taszították ki őket az egyházból, /…/

A tiszták s tisztátalanok közti különbség főként a tökéletes és tiszta szabadságban rejlik, amit a paráznák nem képesek megérteni. Sötétség borult érteni nem akaró szívükremondja az Ige. Nincs nagyobb ostobaság, mint Isten elébe helyezni az ördögöt, a lelkiek elé a testieket, tenyéren hordozni a királyi süveget, s a lábak elé szórni Krisztus igéit. Ó, gyalázat, gyakran tapasztalunk ilyesmit. Az Istent féljétek, a királyt tiszteljétek! – mondja az Írás. Isten félelme s a király szeretete közt nagy a különbség. Ám [napjainkban] a királyt félik, noha holtában csak féregnek és rothadásnak nevezhető, és ostobán a herceget tisztelik az isteni rendelkezés és törvény ellenére, melyet a Szentlélek hozott kincseiből. Ó, világ hazugsága, ó világ esztelensége: inkább tisztelni az embert, e mezeipoloska-bűzt, semmint őt, aki által a királyok uralkodnak, és felismerik az igazságot! Elemészti az Úr azok csontjait, akik az embernek tetszenek mondja az Írás. Valójában csak az nevezhető igazán királynak, aki maga is Isten szolgája. A király szíve Isten kezében van mondja az Írás. Mármint azé, aki Istent szolgálja, aki az erényekre vezérli magát, nem pedig a bűnökre, az örök életre, s nem a pokolra, Isten dicsőítésére s nem a világ kelységére. Akik pedig csak azért uralkodnak, hogy címük legyen, a népet felzabálják, az adókat behajtsák, és önmagukat felmagasztalják stb., és a világ kívánsága szerint a hiábavaló hírnévnek áldoznak, nem királyok, hanem felforgatókakikről így szól a királyok királya és az uralkodók ura: Uralkodtak, de nem általam, fejedelmek voltak, de nem vettem tudomást róluk. Ennek ellenére ő az, aki országoltatja a képmutató embert a nép bűnei miatt, jelenleg is megtűri a hatalomban az ilyeneket, amiképpen régen is megtűrt sok gyalázatos és az isteni felséggel szembeszegülő uralkodót. Jó néhányat közülük csak talpnyalásból neveznek Isten szolgájának: a tudatlan halandók csak azért hízelegnek nekik, mert megadományozták őket, holott nem értenek máshoz, mint a lovak vizeletéhez.3

Minthogy pedig – ne rejtsük véka alá ezek a dolgok folytatódnak, az egész csőcselékhad hamarosan feldühödik ellenünk.

Egyik kedvenc szerződ szerint az igazság gyűlöletet szül. Nincs már senki, aki üdvös módon az igazsággal akarna járni. Mert elszaporodott – az igazság szava szerint – a gonoszság, és sokakban megfagyott a szeretet. A szeretet nem keresi a maga hasznát. Ámde az igazság gyűlöli és bünteti a hazugságot, elítél minden evilági kevélységet, ert az egész világ ellene van. Mert az igazság nem hódol be sem a szemnek, sem a húsnak, sem a vérnek, sem a világ kívánságának, sem a földi vágyaknak, sem a sötétség fejedelmei akaratának. Mert az nem az igazság szolgálata, hanem a gonoszságé:”

*

1 Elmélkedés. Gellért, a Marosi Egyház püspöke a három fiú himnuszáról. Deliberatio Gerardi Moresanae Aecclesiae episcopi svpra Hymnun trium pverorum. (részletek)

2 Valószínűleg a bogumil eretnekségre történő célzás (a délszláv bogumilok Methódra is hivatkoztak, bár valótlanul).

3 A regnáló királyról beszél (egyesek szerint Aba Sámuelről, mások szerint Péterről; mi ez utóbbi nézettel értünk egyet).

Töltse le az ingyenes tanulmányt, s küldje az ismerőseinek is! Köszönjük figyelmét.

Tanulmány: Save Our Souls – Hungaria anno Domini…

Rezümé: Rezümé