Evangelii Gaudium

Ferenc pápa Az evangélium öröme kezdetű apostoli buzdítása
a püspököknek, a papoknak és diakónusoknak, az istennek szentelt személyeknek és a világi híveknek az evangélium hirdetéséről a mai világban
2013. november 24.

Részlet

Az Egyház tanítása a társadalmi kérdésekről

182. Az Egyház változó helyzetekre vonatkozó tanítása ki van téve jelentősebb vagy új fejleményeknek, és vita tárgyát is képezheti, ám azt nem kerülhetjük el, hogy konkrétak legyünk – anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznánk –, hogy a nagy társadalmi elvek ne maradjanak pusztán általános, senkit meg nem szólító útmutatások. Le kell vonnunk a gyakorlati következtetéseket, hogy „valóban hatékonyak legyenek a mai, bonyolult helyzetekben is”.[148] A lelkipásztoroknak – elfogadva a különböző tudományok eredményeit – joga van véleményt nyilvánítani mindarról, ami a személyek életére vonatkozik, lévén hogy az evangelizáció feladata minden emberi lény teljes értékű haladását magában foglalja és igényli. Többé nem lehet állítani, hogy a vallást a magánszférára kell korlátozni, s csak arra való, hogy felkészítse a lelkeket a mennyországra. Tudjuk, hogy Isten már itt a földön is gyermekei boldogságát akarja, jóllehet az örök boldogságra hivatottak, mert arra teremtett mindent, „hogy örvendhessünk neki” (1Tim 6,17), hogy mindenki örvendhessen. Ebből fakadóan a keresztény megtéréshez szükség van arra, hogy újragondoljuk „mindazt, ami a társadalmi rendet és a közjó megvalósítását érinti”.[149]

183. Következésképpen senki nem várhatja el, hogy a vallást a személy belső világába száműzzük, és ne legyen hatása a társadalmi és nemzeti életre, ne foglalkozzék a polgári társadalom intézményeinek egészségével, ne nyilatkozzék a polgárokat érdeklő eseményekről. Ki merné elhallgattatni és a templom falai közé zárni Assisi Szent Ferenc és Boldog Kalkuttai Teréz üzenetét? Ők sem lennének képesek elfogadni ezt. A hiteles hit – amely soha nem kényelmes és individualista – magában foglalja annak a vágyát, hogy megváltoztassuk a világot, értékeket adjunk át, és hogy valami jobbat hagyjunk hátra földi utunk végén. Szeressük ezt a csodálatos bolygót, ahová Isten helyezett bennünket, és szeressük az emberiséget, amely lakja, minden drámájával és bajával, törekvéseivel és reményeivel, értékeivel és törékenységével együtt. A Föld közös otthonunk, és mi valamennyien testvérek vagyunk. Jóllehet „a társadalom és az állam helyes rendje a politika fő feladata”, az Egyház „nem maradhat az igazságosságért vívott harc peremén, és nem is szabad ott maradnia”.[150] Minden keresztény – a lelkipásztorok is – arra hivatott, hogy gondot fordítson egy jobb világ felépítésére. Erről van szó, mivel az Egyház társadalmi gondolata elsősorban pozitív és javaslattevő, egyfajta átalakító tevékenységet vezérel. Ebben az értelemben szüntelenül a Jézus Krisztus szeretettel teljes szívéből fakadó remény jele. Ugyanakkor összekapcsolja „amit más egyházak és vallási közösségek szociális-karitatív területen az elméleti reflexió vagy éppen a gyakorlati munka vonatkozásában nyújtanak”.[151]

Kelt Rómában, Szent Péternél, a Hit Éve bezárásakor, 2013. november 24-én, Krisztus Király főünnepén, pápaságom első évében.

Ferenc pápa

Ne féljetek hát tőlük! Mt 10.26

************************************************************

Töltse le az ingyenes tanulmányunkat, s küldje el az ismerőseinek is!Ha a 600 oldalt nagyon soknak találja, olvassa el a mindössze 1 oldalas rezümét!

Támogatná a tanulmány szerzőjét legalább 1 €-val (300 Ft-tal)?

Preview Image
Become a Patron

Nagyon szépen köszönjük! Thank you very much!

Reklámok

Fiamnak


Megtiporva az erényt, az észt

FIAMNAK

Hála Isten! este van megin’.
Mával is fogyott a földi kín.
Bent magános, árva gyertya ég:
Kívül leskelődik a sötét.
Ily soká, fiacskám, mért vagy ébren?
Vetve ágyad puha-melegen:
Kis kacsóid összetéve szépen,
Imádkozzál, édes gyermekem.

Látod, én szegény költő vagyok:
Örökül hát nem sokat hagyok;
Legföljebb mocsoktalan nevet:
A tömegnél hitvány érdemet.
Ártatlan szived tavaszkertében
A vallást ezért öntözgetem.
Kis kacsóid összetéve szépen,
Imádkozzál, édes gyermekem.

Mert szegénynek drága kincs a hit.
Tűrni és remélni megtanit:
S néki, míg a sír rá nem lehell,
Mindig tűrni és remélni kell!
Oh, ha bennem is, mint egykor, épen
Élne a hit, vigaszul nekem!…
Kis kacsóid összetéve szépen,
Imádkozzál, édes gyermekem.

Majd ha játszótársaid közül
Munka hí el – úgy lehet, korán –
S idegennek szolgálsz eszközül,
Ki talán szeret… de mostohán:
Balzsamúl a hit malasztja légyen
Az elrejtett néma könnyeken.
Kis kacsóid összetéve szépen,
Imádkozzál, édes gyermekem.

Majd, ha látod, érzed a nyomort,
Melyet a becsület válla hord;
Megtiporva az erényt, az észt,
Míg a vétek irigységre készt
S a butának sorsa földi éden:
Álljon a vallás a mérlegen.
Kis kacsóid összetéve szépen,
Imádkozzál, édes gyermekem.

És, ha felnövén, tapasztalod,
Hogy apáid földje nem honod
S a bölcsőd s koporsód közti ür
Századoknak szolgált mesgyeül:
Lelj vigasztalást a szent igében:
“Bujdosunk e földi téreken.”
Kis kacsóid összetéve szépen,
Imádkozzál, édes gyermekem.

Oh, remélj, remélj egy jobb hazát!
S benne az erény diadalát:

Mert különben sorsod és e föld
Isten ellen zúgolódni költ. –
Járj örömmel álmaid egében,
Útravalód e csókom legyen:
Kis kacsóid összetéve szépen,
Imádkozzál, édes gyermekem!

  Arany János

************************************************************

Töltse le az ingyenes tanulmányunkat, s küldje el az ismerőseinek is!Ha a 600 oldalt nagyon soknak találja, olvassa el a mindössze 1 oldalas rezümét!

Támogatná a tanulmány szerzőjét legalább 1 €-val (300 Ft-tal)?

Preview Image
Become a Patron

Nagyon szépen köszönjük! Thank you very much!

Share this:

Tébolydai szemle. Az évezred kampányfilmje


FORRÁSOK: 
֍ Orbán Viktor ünnepi beszéde 2018. március 15-én
https://www.youtube.com/watch?v=JotmlmuLqR0 (23:56-tól)
֍ Magasba a zászlókat! Fel, győzelemre! 888.hu, 2018
~https://www.facebook.com/888ponthu/videos/1527951583999512/

Nem azt akarjuk mondani a videóval, hogy az Orbán-rezsim náci – mert nem az.        Csak használja a náci kliséket is, ahogy az antiszemita kliséket is. Leginkább azért, hogy magához hívja a szélsőjobboldalt, s egyúttal provokálja és megalázza azokat az ellenzékieket, akik értik a célzásait.
Az Orbán-rezsim nem náci, nem fasiszta, nem hungarista, nem antiszemita, nem szélsőjobboldali, sőt még csak nem is jobboldali, s főként nem kereszténydemokrata, s végképp nem keresztény. Az Orbán-rezsim eretnek (keresztény mezben lévő) hermetikus gnosztikus, leginkább manicheus, ill. manicheista. S mint ilyen, mostanra már a gnosztikus téboly szinte minden tünetét produkálja, mint ahogy – számos más jel mellett – ez a kampányfilm is.

Mindenesetre most már muszáj elgondolkodnunk azon, hogy mit tegyünk, hiszen egyre nyilvánvalóbb, hogy súlyos betegek kezében van az ország. 

Ne reménykedjünk abban, hogy maguktól meggyógyulnak, mert nem fognak. S abban se reménykedjünk, hogy megváltoznak, s abban se,  hogy a rossz döntéseiket felülvizsgálják, hogy mérlegelnek,  vagy hogy pl. a tüntetések hatására legalább egy picit engednek. Nem fognak. Minél inkább tiltakozunk, annál inkább erősítenek. Ha pedig csendben vagyunk, nem tüntetünk, akkor a végtelenségig provokálnak bennünket. Ahogy az EU-t is. Ez magából a gnosztikus tébolyból következik, ahonnan nincs kiút. A kiúthoz ugyanis vissza kellene jönniük a gnózis tévútjáról, de ezt már önerőből akkor sem tudnák megtenni, ha akarnák. De nem is akarják – mert a gnózis adja nekik a hatalom alapját. Nélküle kicsúszna a lábuk alól a talaj, nélküle elbuknának, s ezt ők is pontosan tudják. Viszont mi is tudjuk, s ha e tudással élni is tudunk: végük.

Mivel ezért a videóért most meg már a YouTube-nál jelentettek fel (https://www.youtube.com/watch?v=epUZoXzHwPM&t=36s), tájékoztatjuk a fidesz-gnózis fizetett kémjeit és az önkéntes hívőit, hogy mindenütt nem lehet cenzúráztatni (pl: https://www.liveleak.com/view?t=ueomc_1544307922). Az óvó néni is biztos mondta, hogy nem szép dolog az árulkodás – óvodába pedig még a Viktor-imádók is jártak.
Ja, igen: ha egy fazékból egyre inkább, egyre több helyen szivárog a víz, nem jár haszonnal a lyukakat folyton foltozgatni – főként, ha azok a lyukak külön-külön nagyon picinyek, viszont igen sokan vannak. Meg aztán még az is lehet, hogy az egész fazék már csupa lyukból áll, ami pedig csupa lyukból áll, az meg lehet, hogy nem is fazék, hanem tésztaszűrő. Esetleg rosta, netán szita – vagy szita, szita péntek…

Mivel időközben a YouTube válaszolt a fellebbezésünkre, tájékoztatjuk a fidesz-gnózis fizetett kémjeit és az önkéntes hívőt, hogy  YouTube-nál sem lehet cenzúráztatni: »Kedves S.O.S. Hungaria! Köszönjük, hogy elküldted a videóval kapcsolatos fellebbezést a YouTube-nak. Videód (melynek címe: „Tébolydai Szemle. Die Fahne hoch”) újbóli felülvizsgálatát követően megállapítottuk, hogy nincs szükség a korlátozásra. A videót visszaállítottuk az eredeti állapotába. Felhívjuk a figyelmed, hogy lehetséges, hogy a videód továbbra sem lesz jogosult bevételszerzésre. Miért került korlátozott állapotba a videód? Jelölési rendszerünk segítségével a felhasználók minden nap több tízezer videót jelentenek be. A megjelölt videókat a Közösségi irányelveinknek megfelelően felülvizsgáljuk, és eldöntjük, hogy jóváhagyjuk, eltávolítjuk vagy korlátozott állapotba tesszük őket. Bár csapatunk tagjai igen jól képzettek, néha hibázunk, illetve a kontextus megfelelő bővítése előfordul, hogy megváltoztatja a látásmódunkat. Ezért mindig fontos számunkra, hogy megismerjük azon YouTube-felhasználók véleményét, akik úgy gondolják, hogy tévesen korlátoztuk tartalmukat. Az irántad való elkötelezettségünkről Videóidat és a YouTube közösségének visszajelzését komolyan vesszük. Minden feltöltőnek lehetőséget biztosítunk arra, hogy eltávolított vagy korlátozott állapotba tett videójával kapcsolatban fellebbezzen. Ha fellebbezés érkezik hozzánk, igyekszünk gyorsan ellenőrizni a kérdéses tartalmat, valamint megtenni a szükséges lépéseket, beleértve a tévesen eltávolított videók visszaállítását. Üdvözlettel: – A YouTube csapata«

És mivel ez így alakult, tájékoztatjuk a fidesz-gnózis fizetett kémjeit és az önkéntes (lelkesedésből – a gnosztikus hatalom érdeke szerint – ingyen munkálkodó) hívőit, hogy nagyon úgy néz ki, hogy a közösségi média területén csak a Facebookkal tudnak cenzúráztatni. Na és mi van az SMS-ekkel, az emailekkel, a telefonokkal, a Skype-beszélgetésekkel; nem is szólva az ún. suttogó propagandáról és a személyes kapcsolatokról? Vagy mi van a magyarok ősi szokásával: »Négy-öt magyar összehajol. /Miért is, miért is, miért is?« Egyszer majd megértik: nem lehet egy egész országot megfigyelni, s főképp nem lehet cca. 2,8 millió magyart folyton-folyvást följelentgetni. Az ilyesmi nem olcsó mulatság, s ahogy az imádott Viktorkájuk mondotta volt: “ennyi baksis nincs a világon”. Ennek okán inkább a hívőivel dolgoztat: az önkéntes, ingyenes spiclikkel. Ez legalább takarékos megoldás, legalább ez nem kerül a magyar adófizetőknek milliárdokba. De hát olyan jó érzés ügyeletes jelentgetőnek lenni?Spiclinek, téglának, besúgónak lenni? Meg aztán minek is? Mondottuk vala, hogyha azon a bizonyos fazékon rengeteg apró lyukacska van, akkor az a bizonyos fazék már nem is fazék, hanem szita, szita péntek… Bölcsebben tennék, ha megválnának tőle, amikor még csak szivárog a víz, mert ha egyszer ömleni kezd, elszalad a gyáva szakács, de a kukta bennmarad


Mivel újabb fejlemény történt a mi kis amatőr videónkkal – ugyanis nemcsak a YouTube-bal próbálták letiltatni az ártatlan videót, hanem másutt is -, megszólítjuk ismét a fidesz-gnózis fizetett kémjeit és az önkéntes hívőit: Lám-lám, sem a Youtube-nál, sem más közösségi médiánál nem jártak sikerrel, mert senki sem óhajt cenzúrázni az Orbán-rezsim érdekében. Kivéve a Facebookot: itt megint sikerült letiltatniuk, ami megerősíti azt az egyre erősödő gyanút, hogy megvették a Facebook berlini magyar nyelvű moderátor-központját. Na és mibe került ez a magyar adófizetőknek? De azért megpróbáljuk kerülő úton közzétenni, hátha nem olyan fineszesek ezek a fideszesek…
Viszont továbbra is kérdezzük az alapkérdést: 
Jó érzés ügyeletes feljelentgetőnek lenni? Besúgónak, spiclinek, téglának lenni? Ejnye-bejnye… Ennyire fél az önök bátor Viktorkája? Nekünk nincs sem bunkósbotunk, sem fegyverünk, de ha lenne, akkor sem használnánk. Mert mi keresztények vagyunk, nem Viktor-imádók – vagy ahogy az önök Viktorkája mondotta volt rólunk, keresztényekről: “lúzerek”. Nekünk csak a “szó” van – ennyire fél az önök hős Viktorkája a halk keresztény szótól? Mint ördög a szenteltvíztől…

Töltse le az ingyenes tanulmányunkat, s küldje el az ismerőseinek is! Ha a 600 oldalt nagyon soknak találja, olvassa el a mindössze 1 oldalas rezümét!

                                          ***

Támogatná a tanulmány szerzőjét legalább 1 €-val (300 Ft-tal)?

Preview Image
Become a Patron

Örökkék ég a felhők mögött (Vallomás helyett hitvallás)

Az első könyvem első oldalára a “soha-meg-nem-elégedés” himnuszát írtam be. Nincs jogom hát panaszkodni, ha ma is elégedetlenül futok még, sokat szereztem, sokat el is dobtam, egy vállrándítással, gesztusaim idegesek voltak és türelmetlenek, soha le nem ültem egy pillanatra sem, gazdagságomban szegénynek éreztem magamat és fáradtságomban nyughatatlannak, nemcsak a könyvemben, homlokomra is fel van írva a “soha-meg-nem-elégedés. Futottam hősen, szüntelen, lélekzetlen, olykor szinte elbukni látszottam, s hasonlítottam ahhoz a fához, melynek koronáját földig csapja a szél… Mi tart fönn, mi a gyökér, amely nem szakad el, mely elpusztíthatatlan táplál valami kimeríthetetlen erővel? “A hit az élet ereje, az ember, ha egyszer él, akkor valamiben hisz. Ha nem hinné, hogy valamiért élnie kell, akkor nem élne” Ezek a szavak, Tolsztoj szavai, járnak az eszemben, s vizsgálom, mit hiszek? Óh örökkék ég minden felhők mögött, kiirthatatlan optimizmus!

Hiszek abban, hogy élni érdemes. Talán nincsen célja és értelme, mert “cél és értelem” emberi fogalmak: a világnak nincs rájuk szüksége. A világ több mint minden emberi, hiszek a világban, mert eszem el nem éri.

S mégis hiszek, az észben, hogy ameddig ér, hűséges szolgája annak a Valaminek amit el nem ér… Építse életünket, s ahogy egy vers jobb lesz és nem rosszabb, ha az ész építi (csak ott álljon az építész mögött a gazda is!) – akként legyen már egyszer jobb életünk. Esztelen iszonyokon ment át Európa (esztelen volt az én életem is): jöjjön most már az Ész!

Én hiszek a harcban, az ész harcában a vak erők ellen, melyek, a világ vak erői, vagy az én lelkem csüggedései és indulatai. Igaz, ezek a vak erők hozzátartoznak ahhoz a minden észnél magasabb Valamihez, amiben végre is meg kell nyugodnom, de a harc is hozzátartozik, s az is hogy eszem a saját törvényeit kövesse, s aszerint vezessen. Magunk is része vagyunk talán a vak erőknek, de ezt bízzuk csak a vak erőkre.

Vallom azonban a bölcsességet is: harcom nem megy túl a józanság vonalán: magamban is érzem ami ellen küzdök s tudom, hogy minden rombolás engem rombol. Nem is rombolni akarok, inkább építeni: az ész halkan hasson a tényekre, mint a delej: nem ellensége az erőknek, hanem egy erő a többi közt, együtt építve velük. Az erők a múlt, az ész a jövő: egymásba kapaszkodó fogaskerék.

Magyar vagyok: lelkem, érzésem örökséget kapott, melyet nem dobok el: a világot nem szegényíteni kell, hanem gazdagítani. Hogy szolgálhatom az emberiséget, ha meg nem őrzök magamban minden színt, minden kincset, ami az emberiséget gazdagíthatja? A magyarság színét, a magyarság kincsét! De mily balga volnék, ha ugyanakkor más színt, más kincset el akarnék venni vagy meggyengíteni!

Én hiszek a testvériségben, a színek együtt adják ki a képet, a hangok együtt adják a koncertet. Nemzet ne a nemzet ellen harcoljon, hanem az ellen ami minden nemzet nagy veszélye: az elnyomás és a rombolás szelleme ellen! Micsoda leckét kaptunk ebből éppen mi, magyarok! És micsoda hiba, másnak tenni, amit magunknak nem kívánunk – holott már avval, hogy másnak megtettük, ajtót nyitottunk neki, hogy velünk is megtörténhessék.

Én katolikus vagyok, azaz hiszek a nemzeteken felülálló, egész világnak szóló, katolikus igazságban! Más szóval: hiszek igazságban, mely túl van a politikán, életünk helyi és pillanatnyi szükségletein: az én egyházam nem nemzeti egyház! Nem vagyok puritán: az én üdvösségemnek nem elégséges az ami szükséges: ami itt és most szükséges.

Hiszek a feleslegben. Abban mi túl van családon és fajon, abban ami túl van a meszelt falakon. Elvégre lehet élni meszelt falak közt is, de ez nem katolikus élet. A fal véd, de zár is. Én képeket akarok látni a falakon, hogy újra kinyissák elém a világot…

Hiszek a művészetben, mely kinyitja elénk a világot, mely kiröpít a pontból és a pillanatból, mely katolikussá és a kozmosz polgárává avat, l’art pour l’art ez, és mégsem l’art pour l’art: mert éppen az, hogy nem helyi és pillanatnyi célért harcol, éppen az teszi egy nagyobb ügynek harcosává. Hiszek a művészetben, mely nem tagad meg semmit, sem a l’art pour l’art-ot, sem a naturalizmust, de túlnő mindeniken, mert nem rabja semminek. Hiszem, hogy érdemes…

Hiszek a lélekben, mely szereti a világot, annyira szereti, hogy újra csinálja, annyira szereti, hogy meg sem elégszik vele. Ha érdemes a világ, érdemes szeretni is, érdemes másolni, érdemes a fantáziának folytatni is. Hiszek az alkotásban, mely a lélek nyelve, nem mindenkié, csak a magasabb lelkeké, mint a nyelv sem minden állaté. Hiszek a munkában…

Calepa ta cala. Ami szép, az nehéz: az anyag ellenáll, s az én lelkem csüggedései és indulatai. Hiszem, hogy ez a nehézség is hozzátartozik a szépséghez, mint a harc és szenvedés a világhoz. Hiszek a harcban, mely szüli a vágyat a békére.

S hiszek a békében. Hiszek a harmóniában, melyre vágy a lélek, a szépségben, melyért kiáltoz az anyag, a szeretetben, melyért epednek a népek. Hiszek a nehézben, hogy nem lehetetlen! Ha nem hinnék benne, magam tenném lehetetlenné. Oly bűn, melyre nincsen föloldozás. Csak a hit teheti lehetségessé.

Ember vagyok, s hiszek az emberben. Nem is az emberben. Az ember vakon botorkál, de a világ nyitja és súgja útjait. Az ember primitív lény, de az állat még primitívebb. Nem állatot kívánok, nem is embert! Többet!

S ha néha elfáradok s az állatot és anyagot irigylem: ez nem hitem megtörése, csak erőmé, mely nem semmi, de nem minden. Derék erő, s majd megnyugszik egyszer, de nem fogy el. Hiszem… Nyugodt kinccsé lesz és örök haszonná.

Babits Mihály