Egy bátor püspök Pannóniában:
„A manicheusok azt mondják, hogy Isten nem mindent teremtett egészen jónak, megpróbálván bizonyítani, hogy mind a jóknak, mind a gonoszoknak a Mindenható a teremtője. Istent azonban teljességgel úgy kell felfogni, mint a jó alkotóját, nem a rosszét, aki mindent egészen jónak teremtett. Tehát a jóknak a teremtője, nem a rosszaké, alkotásaiban ugyanis nincs semmi rossz. A rossz ugyanis nem Isten alkotása, mert nem létében és nem a lényegéből kifolyólag van, ezért nem teremtetett. Ezt arra a manicheusra való tekintettel jegyzem meg, aki azt mondja: egyes dolgok Istentől vannak, mások az ördögtől, Isten egyes alkotásai jók, mások rosszak.
Jaj nekünk, akik valahányszor inkább a fejedelemnek engedelmeskedünk, semmint Istennek, mindannyiszor az aranyszobrot imádjuk, és a kiirt, a síp, a citera, a hárfa, a lant és a dob és mindenféle hangszer szavára leborulunk. Pedig eszerint mindezek az ördög szerszámai. Mert nem Isten zenéjéből származnak az ilyenek. E földi élet minden örömujjongása a bűnök szerszáma. Jobb tehát a kemencébe vettetni, semmint az ilyenek hangjára a szobrot imádni… ·
Amit tehát inkább az ember kívánságára, semmint Isten dicsőségére művelnek Babilóniában, vagyis ebben a hitvány földi világban, az nem erény, hanem bűn, és bűnös célokat szolgál. /…/
Ó, gyalázat! A mi látóink nem künn kiáltanak, hanem magukban morgolódnak, parancs és megkérdezés nélkül pisszenni sem mernek, nehogy megsértsék a királyi füleket. Azt mondják: Hogyan mondhatunk a királynak nem tetsző dolgokat? Haragra gyullad, dühre gerjed, és mi hallassuk szavunkat? Inkább színlelt kacajra fakadnak, semmint hogy Isten hatalmas igéjét hirdessék. /…/
Ha valaki egy emberfia vagy emberi előnyök miatt fél attól, hogy egy veszendő embert felbőszít, és ilyen érdek kedvéért kíván tetszeni annak, aki ma még van, de holnap a lába nyomát sem találni a földön, az nyilvánvalóan semmiben sem különbözik azoktól, akik Babilon királyának a bálványát imádták. /…/
Most pedig azt írom néktek, ne keveredjetek azzal, még ha testvérnek nevezik is, aki parázna vagy kapzsi, bálványimádó, átkozódó, részeges, harácsoló, s ne is étkezzetek vele. Kell erről több? Úgy vélem, most már helyesen értelmezed a fentebb méltatott Igét s azt, hogy miért lettek az ilyenek kirekesztve. Jaj nekünk, ha az apostol ilyetén parancsával ellentétesen merészelünk élni. A mi Pannóniánk épp az ilyen gonoszokat szokta a legnagyobb becsben tartani. Ebben az országban ugyanis azt, aki tartózkodik az ilyenek pártolásától, tüstént mindenki üldözi. Boldog és szerencsés, aki e tekintetben nem tisztel senkit, csak az igazságot, amely nem fél a világ ellenségeskedésétől. Boldogok vagytok – mondja az Írás-, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket, és hazugul minden rosszat rátok fognak énmiattam. Csak az boldog, aki ebből megérti azt, hogy mitől lehet boldog. Tehát semmiképpen sem szabad barátkozni azokkal, akiknek az élete merő bűn, akiknek nem szabad Krisztust magasztalniuk, akiknek szájában nincs az ő dicsérete. Hogyan szeretjük a mi Urunkat, Jézus Krisztust, ha szeretjük ellenségeit? Melyik uralkodó tűrné meg, hogy övéi közül valaki szeresse az ő ellenségeit; vajon nem inkább elpusztítaná tüstént az ilyent, vagy bányamunkára kényszerítené, és átadná a szörnyű börtönökben alkalmazott őröknek? /…/
Egyeseknek ugyanis, ha jól értelmezem, az a szándékuk, hogy ezáltal Methodius híveinek segítségével az egyház ereje és tekintélye az eretnekek kénye-kedve szerint végül teljesen meggyengüljön. Miért van ez? Nyilván azért, amit mondottam: mert az ördög fiai, akik a sötétség hatalmasságai, kormányoznak és uralkodnak mindenütt. /…/
De annyit mondok, hogy mindazokat, akik a szent parancsolatokkal szembeszegülnek, akik a hasukat tisztelik Isten helyett, akik e földi életet választják a paradicsom helyett, és többi dolgaikat is ezen vagy más efféle szempontok szerint igyekeznek végezni, nem pusztán a sötétség erőinek, hanem az ördög követőinek és tagjainak kell nevezni, akiket Isten eltaszított magától, miután a hiúság rabjai lettek… Most is sokat tűr az egyház az ördögtől is, az ő királyaitól és seregeitől: kísértéseket, elnyomatást stb., amelyek a legnagyobb akadályt képezik az ég felé törekvő lelkek előtt. Mivel pedig a szeretet erős, mint a halál, a gyűlölet pedig gyötrelmes, mint a pokol, temérdek víz sem képes kioltani a szeretetet, amely az egyházat Istenhez füzi. Ne kételkedj abban sem, hogy az ördög királyai a fő-fő eretnekeket jelképezik és mindazokat, akik e világban gonoszul és kegyetlenül uralkodnak…
Ó, mi szerencsétlenek, akik semmi mást nem nézünk, csak a haszonlesést. A tűz – mondja az Írás – el fogja emészteni azok sátrait, akik szívesen fogadnak el ajándékokat. Ó, ha megfontolnák ezt és az ehhez hasonlókat, akik házról házra futkosnak kapzsiságból és ajándékvágyból, úgy vélem, ha Isten oldalán akarnának állni, önmaguk ellen irányítanák tulajdon kezüket. Fösvény pedig hasonlóképpen az is, aki a kevesebbet Istennek, a többet pedig az ördögnek adja. Ez belátható. Az ilyen, ha így folytatja, sohasem nyeri el Isten kegyelmét. Amit ugyanis ennek a világnak adnak, amelyben nem Isten uralkodik, azt nyilván az ördögnek áldozzák. /…/
Prófétái összeesküvése olyan őbenne, mint az ordító oroszlán, amely zsákmányt ragad. A szegény lelkét megzabálták, és pénzt fogadtak el. Sok asszonyt tettek benne özveggyé. /…/ Szent és szentségtelen közt nem tettek különbséget, és a beszennyezett és tiszta közötti különbséget nem értették meg. Fejedelmei olyanok, mint a zsákmányt ragadó farkasok, vérontásra törnek és a lelkek elveszejtésére és kapzsin a haszon hajhászására. Prófétái pedig szemérmetlenül rászedték őket hamis képeket láttatva, hazugságot jövendölve, mondván: ezeket mondja az Úristen, holott az Úr nem is szólott. A föld népét szitokkal gyalázták, és erőszakosan kirabolták. Sanyargatták a szűkölködőt és a szegényt, és a jövevényt rágalommal elnyomták ítélet nélkül…
Ha te a tisztes tudományokkal foglalatoskodsz, és nem kételkedem abban, hogy te teljességgel ezt teszed, akkor egyet fogsz érteni velem abban, hogy e világ kedvelői hódolnak manapság mindannak, amiről szó esett. Tagadják hát, ha tudják, akik Isten helyett halandókat tisztelnek, nagyobb mértékben, semmint ez a földi haszon érdekében üdvös, hogy nem köveket és fákat imádnak. Akik fiaikat inkább a pokolra, semmint a paradicsomra nevelik, mondhatják-e, hogy gyermekeiket nem a gonosz szellemeknek áldozták fel? Mondhatják-e, hogy a közölhetetlen nevet nem ruházzák kövekre és fákra, akik felmentik a hazugokat és a gonoszokat ajándékokért, és fejedelmeket, akiknek felfuvalkodott lelkét Isten hang nélkül fogja szétzúzni, gyalázatos hízelkedésekkel veszik körül hamuhoz hasonló ajándékok fejében? Mondhatják-e, hogy ők tudósok és nem bálványimádók, akiknek a hasuk az istenük, és dicsekvésük az ö gyalázatukban van, és a földi dolgokban hisznek? Mondják magukról, hogy nem bolondok, akik nap mint nap csepűrágók orgiáin tobzódnak. Mondják, hogy nem esztelenül virrasztanak, akik pogány módra éjjel lakomáznak, és egészen hajnalig sorjázzák a legcsábítóbb fogásokat…
Testvérei – mondja az Írás – nem jártak ővele többé. Hollók voltak ugyanis, ezért vonultak vissza. Manapság hasonlóképpen sok testvére van Jézusnak, akik nem akarnak Jézussal járni, s megtagadják Jézust. Minden megkeresztelt: testvér. Valójában azonban igen sokan ellenségek közülük, akik a bárkába vissza nem térő holló képét viselik. Már mondottam, hogy a bárka az eklézsia. Az eklézsia: gyülekezet. A gyülekezetet pedig bízvást szent szövetségnek nevezhetjük, amelyet szorosan összetart Krisztus szeretete. Nem igaz tagja e gyülekezetnek az, aki az egység megosztására törekszik. Aki nem vesz részt eme szövetségben, az holló. E holló pedig jobban szereti a hullát, semmint a viruló olajágat…
Ezeknél a kérdéseknél ama ember miatt időztem el, akinek kötelessége életét kegyes cselekedetekkel leélnie, és a Teremtőt áldania a rá ruházott kimondhatatlan kincsekért, de ehelyett inkább a holló példáját követi, amely nem tér vissza a bárkába. Erről azért szóltam, mert e kötelezettség alól semmi nem mentes, kivéve az olyan emberfiát, aki úgy habzsolja a bűnt, mint a vizet. /…/
Senki sem önmagáért tiszteli a másikat, hanem csupán haszonlesésből. Isten ellen lázad mindenki, aki csak az emberben bízik. Mint az ostoba, úgy cselekszik a bölcs, mint a műveletlen, úgy a tanult, mint a szegény, úgy a gazdag, mint a szolga, úgy az úr. Akarod hallani, miért erősebb az egész világon a gonoszság? Átkozott mindaz – mondja az Írás –, aki emberbe veti bizodalmát, és a testet választja oltalmazójául. Melyik ember bízik immár Istenben, vagy kit nevez mást magasságosnak, mint a nagyurakat? Ó jaj, a lélek dolgai az emberek tetszésére vannak bízva, és semmi nem történik akaratlanul. Még magukat a vallási előírásokat is helytelenül fogják fel. Haszonért hajbókolnak emberek előtt – mondja az Ige. A szent apostol szemében ez a leggonoszabb dolog, jóllehet a világ szerint ez a legkifizetődőbb. Jobb az Úrban bizakodni – mondja az Írás –, semmint az emberben. Jobb az Úrba vetnünk reménységünket, semmint a fejedelmekbe. Ha e törvényt megtartanák, kevés becsületük maradna e világ fejedelmeinek. Az Istennek kijáró tiszteletet a zsarnokok orozták el, és örökös jogon maguknak igénylik azt, amit Isten közösnek teremtett a szegények javára. Mindezt azért, hogy rettegjenek tőlük, s istenként tiszteljék őket. Ezért az ég ellen szájalnak, és ostobaságuk így szól a szívükben: nincs Isten…
Ezek ugyanazt ugatják, ugyanazt mondják, mint a manicheusok, akik szemben állnak minden szent tanítással, amikor azt állítják, hogy lelkek kívánták meg a testet, vagyis az emberek leányait. Ezért taszították ki őket az egyházból, /…/
A tiszták s tisztátalanok közti különbség főként a tökéletes és tiszta szabadságban rejlik, amit a paráznák nem képesek megérteni. Sötétség borult érteni nem akaró szívükre – mondja az Ige. Nincs nagyobb ostobaság, mint Isten elébe helyezni az ördögöt, a lelkiek elé a testieket, tenyéren hordozni a királyi süveget, s a lábak elé szórni Krisztus igéit. Ó, gyalázat, gyakran tapasztalunk ilyesmit. Az Istent féljétek, a királyt tiszteljétek! – mondja az Írás. Isten félelme s a király szeretete közt nagy a különbség. Ám [napjainkban] a királyt félik, noha holtában csak féregnek és rothadásnak nevezhető, és ostobán a herceget tisztelik az isteni rendelkezés és törvény ellenére, melyet a Szentlélek hozott kincseiből. Ó, világ hazugsága, ó világ esztelensége: inkább tisztelni az embert, e mezeipoloska-bűzt, semmint őt, aki által a királyok uralkodnak, és felismerik az igazságot! Elemészti az Úr azok csontjait, akik az embernek tetszenek – mondja az Írás. Valójában csak az nevezhető igazán királynak, aki maga is Isten szolgája. A király szíve Isten kezében van – mondja az Írás. Mármint azé, aki Istent szolgálja, aki az erényekre vezérli magát, nem pedig a bűnökre, az örök életre, s nem a pokolra, Isten dicsőítésére s nem a világ kevélységére. Akik pedig csak azért uralkodnak, hogy címük legyen, a népet felzabálják, az adókat behajtsák, és önmagukat felmagasztalják stb., és a világ kívánsága szerint a hiábavaló hírnévnek áldoznak, nem királyok, hanem felforgatók, akikről így szól a királyok királya és az uralkodók ura: Uralkodtak, de nem általam, fejedelmek voltak, de nem vettem tudomást róluk. Ennek ellenére ő az, aki országoltatja a képmutató embert a nép bűnei miatt, jelenleg is megtűri a hatalomban az ilyeneket, amiképpen régen is megtűrt sok gyalázatos és az isteni felséggel szembeszegülő uralkodót. Jó néhányat közülük csak talpnyalásból neveznek Isten szolgájának: a tudatlan halandók csak azért hízelegnek nekik, mert megadományozták őket, holott nem értenek máshoz, mint a lovak vizeletéhez.
Minthogy pedig – ne rejtsük véka alá – ezek a dolgok folytatódnak, az egész csőcselékhad hamarosan feldühödik ellenünk.
Egyik kedvenc szerződ szerint az igazság gyűlöletet szül. Nincs már senki, aki üdvös módon az igazsággal akarna járni. Mert elszaporodott – az igazság szava szerint – a gonoszság, és sokakban megfagyott a szeretet. A szeretet nem keresi a maga hasznát. Ámde az igazság gyűlöli és bünteti a hazugságot, elítél minden evilági kevélységet, ezért az egész világ ellene van. Mert az igazság nem hódol be sem a szemnek, sem a húsnak, sem a vérnek, sem a világ kívánságának, sem a földi vágyaknak, sem a sötétség fejedelmei akaratának. Mert az nem az igazság szolgálata, hanem a gonoszságé:”
*
Fidesz-gnózis blog 